Úgy jövünk a világra, hogy mindenkinek előre ki van jelölve a párja. Sokan egy életen át keresik, s nem találják meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem. Paul Léautaud
2. Mindenki úgy születik, hogy a lelke egyik fele nem sima, hanem töredezett, és vannak, akik arra vágynak, hogy megtalálják azt a darabkát, amelyik éppen odaillik. Ha kell, egy életen át keresik. Jodi Lynn Picoult
3. Férfi és nő mindig keresik egymást. Csakhogy, mivel mindenkinek nagyon nehéz a világ millió és millió lényéből pont azt az egyet megtalálni, aki az ő számára született, azért a Pár teljesen és tökéletesen nagyon-nagyon ritkán jön létre. Már pedig az igazi szerelem csak ugyanannak a Párnak két hiteles fele között állhat fenn. Szerelem tehát igenis van a világon, de nagyon ritka. Harsányi Zsolt
4. Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.
5. Gondolom minden pár úgy kezdi, hogy egymáshoz akarnak tartozni, ez a legtermészetesebb, nem? Úgy értem, arra születtünk, hogy tartozzunk valakihez, amíg el nem megyünk. Deepak Chopra
6. Miért vagyunk annyira meggyőződve, hogy mindenkire vár valaki a világon, aki majd kiegészíti? Hogy minden ember csak egy fél, és keresi a párját? Mi van azokkal, akiknek nincs szükségük kiegészítésre? Valaki nem érezheti magát egyedül is jól? Fehér Boldizsár
7. Az igazi társat nem találjuk, hanem jön. Ha jön... nem minden sorsban van találkozás. Müller Péter
8. Mindenkinek van valahol a világban egy párja, aki olyan, mint ő, aki kiegészíti, aki neki rendeltetett. Juliette Benzoni
9. Mi, emberek azért vagyunk olyan szerencsétlenek, mert csupán fele vagyunk az egésznek, és többségünk az egész életét azzal tölti, hogy elkeseredetten keresi a hiányzó másik felét, azt az embert, akivel tökéletes egész lehetne. Mivel azonban az univerzum nagyon jól szórakozik a szenvedéseinken, a legtöbben soha nem találnak rá a párjukra, mert például pont az ellenkező felén született a világnak. Ennek ellenére kitartóan keresünk, még ha nem is tudjuk, hogy mi után kutatunk. Ilyen erős bennünk az erre vonatkozó biológiai parancs. De aztán egyszer csak elkezd az ember pánikolni, mert megérzi az önmagában tátongó hatalmas ûrt, és pontosan tudja, hogy ezt be kell töltenie, mielőtt meghal. Van, aki ilyenkor az ivásban vagy a kábítószerekben, a szerencsejátékokban keres menedéket. Olyasmiben, ami segít elfeledni, hogy egész életükben egy végtelen és magányos ösvényen kell botorkálniuk. Mások sokkal hagyományosabb megoldást választanak, és inkább meggyőzik magukat arról, hogy az az ember, akin egészen addig keresztülnéztek, mert unalmasnak, kövérnek, rondának, zakkantnak tartottak, mégiscsak "az igazi". Õ lesz az az ember, aki miatt a következő újév hajnalán mégsem vágják fel az ereiket. De persze az illető valójában nem az "igazi", úgyhogy következik egy vádaskodással és önmarcangolással teli élet, amely ugyanúgy végződik, mint ha kihagyták volna ezt a középső részt, és egyből a drogok vagy a pia karjaiba dőltek volna. Nincs senki, aki tökéletes lenne, mondogatják az emberek, és a nagy többségre ez igaz is. Az ember tökéletes párja ugyanis lehet, hogy valahol Külső-Mongóliában él, egy hegy oldalában, és soha a büdös életben nem keresztezik egymást az útjaik.
10. Mind úgy jövünk erre a világra, hogy a saját sorsunkat hordozzuk. A sors nem változik meg számunkra, egész életünkben ilyen marad.