Úgy tiltakozom a babonák ellen, mint aki önmaga ellen tiltakozik, nem hiszem, de félek tőle. Ezer és ezer szállal fon körül mindent - és helyette nincs más. Ha egy szál elszakad, csak árnyék, üres feketeség ásít, minden hit és bizalom nélkül.

Kapcsolódó idézetek

1. Naponkint elbukom magammal küzdve, gyönge vagyok s hatalmas: legyőzöm önmagam és vétkezem, - a bûntudat szívemben hideg kardvas. Pálcát török magam fölött és szánom, felmentem magam hányszor. Váci Mihály
2. Azt mondják, hogy minden jobb, mint a bizonytalanság, hogy az ember csak akkor léphet tovább, ha látja a kezében a rá osztott lapokat. Én sokáig tiltakoztam ellene... Mert amíg az ember nem látja feketén-fehéren a dolgokat, ott köröz felette még a remény. Megpróbál belekapaszkodni, mint egy utolsó szalmaszálba, csimpaszkodni rajta, rettegve, hogy le ne essen, amíg szövögeti a balga álmokat. Az álmokat, amelyeket aztán józanabb pillanataiban újra elátkoz.
3. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
4. Az emberi gonoszságban nagyon is hiszek (...). Nem a hétköznapi rosszindulatra gondolok, amit mindenki megtapasztal az életében. Én arra a jeges ûrre gondolok, amit néhány lélek maga körül teremt, és nincs az univerzumban olyan hideg és üres hely, mint ez. Én úgy vélem, ez a gonosz. Nem valami, hanem valaminek a hiánya. Az isteni hiánya; elégtelenség, valami különös zsugorodottság. Nincs semmi, amit adhatna, hiszen ő maga a hiány. Ezért inkább mindig csak elvesz, mintha érezné, hogy nem egész. És ha az ember találkozik vele, soha nem ússza meg sebek nélkül.
5. - Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön. - Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát? Azt hiszem, a kudarctól. - Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része. Van valakije, aki segíthet magának? Nincs. És ez a legrosszabb. A magány. Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tûnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tûnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül.
6. S ez minden, amiért az ember él? Setét, üres, határtalan kebel, Oh, a te magányod rémítő lehet! S így útazóim útra nem vezetnek. Egyik mint bálványt, hitvány port ölel, A másik rommá tenné a világot, Csak hogy fölötte ő lehessen úr. Vörösmarty Mihály
7. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
8. A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli zene, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami ugyanaz.
9. Félek a magánytól (...). Hogy miért, nem is tudom. Ha a szobámban a négy fal rám mered, az iszonyú. Olyankor gyorsan kinyitom az ablakot, hogy embereket lássak, és mindig csak azokat látom meg, akik karonfogva mennek, házaspárokat és egymáshoz tartozó fiatalokat, s akkor úgy tûnik, a világon csak egyedül én vagyok magányos. Pedig tudom, hogy sokan vannak, akik ilyen vagy olyan okból, talán rögeszméből vagy mit tudom én miből, nem képesek megtalálni társukat. És gyûlölöm magam az ostobaságomért, de ez az ostobaság bennem van, örökké velem, és talán sohasem tudok megszabadulni tőle.
10. Félni annyi, mint visszautasítani, nem bízni a másikban; a nyíltság helyett falak mögé húzódni. A félelem maga a szeretet ellentéte.