Új, hosszú távú emlékek tárolásakor nem korlátozzuk szellemi képességeinket, inkább megerősítjük őket. Memóriánk minden egyes bővítésével együtt jár intelligenciánk növekedése. A világháló a személyes memória kényelmes és vonzó kiegészítése, de amikor az internetet ez utóbbi helyettesítésére kezdjük el használni, és megkerüljük a konszolidálás belső folyamatait, fennáll annak a veszélye, hogy elménk gazdagságát korlátozzuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Külső memória formájában mindnyájan magunknál hordunk egy memóriát: a mobiltelefonunkban és a komputerünkben. Többé nem szükséges megjegyeznünk a dolgokat. A tudás már nem az az olvasással, újraolvasással, összpontosítással és gyakorlással elsajátítandó dolog, mint régen, hanem eleve rendelkezésre áll. Lehetsz tudatlan, hiányozhat belőled minden érdeklődés, és mégis az ismeretek végtelen tárházával rendelkezhetsz. Az internet nem tesz különbséget ember és ember közt, csak legyen hozzáférése. Jannah Loontjens
2. A világháló mérhetetlen gazdagsága (...) a lineáris elmét, amely nyugodt, koncentrált, és nem lehet elterelni a figyelmét, félrelöki egy újfajta elme, amely rövid, feldarabolt és gyakran egymásba érő adagokban akarja és kénytelen magába szívni és szabadjára engedni az információt - minél gyorsabban, annál jobb. Nicholas Carr
3. Amikor eltárolunk egy hosszú távú emléket, az nem csak önmagában lapul agyunk egy mappájában. A kapcsolódó emlékek hálózatában létezik.
4. A világháló csak azért ragadja meg a figyelmünket, hogy aztán szétszórja. Erősen magára a médiumra koncentrálunk, a villogó képernyőre, de közben elvonja a figyelmünket az, hogy folyamatosan bombáz bennünket egymással versengő üzenetekkel és ingerekkel. Nicholas Carr
5. Elképesztően felgyorsult az információ előállításának és terjedésének sebessége, különösen az internet és a web kiterjedésével. Ha a tudást nem pusztán információnak, hanem ennél többnek, valódi, hasznos tudásnak gondoljuk, akkor persze a gyorsulás már kevésbé szembetûnő és egyértelmû. Tudást szerezni, s még inkább egy adott terület "tudásanyagát" fejleszteni csak kitartó, hosszas munkával lehet. De nagyon fontos, hogy a következő generáció számára meg tudjuk mondani, hogy az elképesztő választékból melyik cikket, illetve könyvet érdemes elolvasni, s melyiket nem. Így az internet korában még fontosabbnak tartom a személyes kapcsolatokat, azt, hogy ezt az információt beszélgetés közben adjuk át egymásnak.
6. Az interneten nincsen Álmosvölgy, nincs olyan nyugodt hely, ahol a szemlélődő állapot gyógyító varázsát kifejthetné. Csak a városi utca végtelen, megbabonázó nyüzsgése van. A világháló stimuláló hatása - a városhoz hasonlóan - élénkítő és inspiráló lehet. Nem is szeretnénk róla lemondani. Ugyanakkor kimerítő is, és elvonja a figyelmünket. Nicholas Carr
7. Emlékeink konstruktívak. Rekonstruáltak. Az emlékezet úgy mûködik, mint egy Wikipedia-oldal: belemehetünk és megváltoztathatjuk, de ezt mások is megtehetik vele. Elizabeth Loftus
8. Minél többet olvasunk online, annál inkább felületességre tanítjuk az agyunkat. Ez hasznos képesség lehet, különösen az információs túlterheltség fényében. Akkor azonban már probléma, amikor a felületesség alapállapottá válik - mert minél ügyesebben lapozzuk át felületesen a dolgokat, annál nehezebben olvasunk és gondolkodunk elmélyültebben. És annál nehezebben tudunk egyetlen dologra koncentrálni.
9. Szeretnénk tudni, hogy mi történik az ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal, ehelyett értelmetlen ostobaságokat, mesterséges intelligencia által generált szemetet és orbitális mennyiségû reklámot kapunk. Az internet valamikor a szabadság, a haladás, a végtelen lehetőségek szinonimája volt, mára azonban az emberek állandó megfigyelését, személyiségük áruba bocsátását és ipari szintû manipulációt jelent. Ahelyett, hogy a hatalom nélküliek kezébe adott volna hatalmat, épphogy a hatalmasok általi elnyomásunk és elhülyítésünk eszköze lett.
10. Az ember elméje az emlékezet óriási tartalékainak tárháza, és a képzelet elképesztő lehetőségeit hordozza magában, ami egy sok millió éves evolúciós folyamat eredménye. Ha képesek vagyunk akkor használni, amikor szeretnénk, és félretenni, amikor nincs rá szükségünk, akkor az agy fantasztikus eszköz. Sadhguru