Sadhguru

Napjainkban számos hamis és veszélyesen félrevezető tanítás örvend népszerûségnek. "Légy a pillanatban!" - ezek közül az egyik. A feltételezés az, hogy lehetnél valahol máshol is, ha szeretnél. Hogyan lehetséges ez egyáltalán? A jelen az egyetlen hely, ahol te lehetsz. Ha élsz, ebben a pillanatban élsz. Ha meghalsz, ebben a pillanatban halsz meg.

Ha túlságosan leegyszerûsítjük, és instant mantraként kezeljük, akkor a pozitív gondolkodás a valóság kimeszelésének és cukormázzal való bekenésének eszközévé válik. Ha képtelen vagy feldolgozni a valós idejû információt és kézben tartani a pszichológiai drámádat, akkor kapva kapsz a "pozitív gondolkodáson" és nyugtatószerként használod. Kezdetben talán úgy tûnhet, hogy magabiztossággal és optimizmussal tölti meg az életedet. Lényegében azonban korlátolt.

Az ember elméje az emlékezet óriási tartalékainak tárháza, és a képzelet elképesztő lehetőségeit hordozza magában, ami egy sok millió éves evolúciós folyamat eredménye. Ha képesek vagyunk akkor használni, amikor szeretnénk, és félretenni, amikor nincs rá szükségünk, akkor az agy fantasztikus eszköz.

A szeretet egy emberi lehetőség. Ha továbbképzésre van szükséged, leckét vehetsz a kutyádtól.

Az összes gyermekded filozófus abból a feltételezésből indul ki, hogy a lét emberközpontú. Ez az egyetlen gondolat teljesen megfosztott minket a józan eszünktől, és ennek szellemében követtük el az emberiség történelmének legembertelenebb és legszörnyûbb tetteit.

Egy filozófia vagy hitrendszer lehet régi vagy új. A guruk azonban mindig kortársak.

Semmiféle hagyomány - bármilyen régi is - nem érdemes arra, hogy múzeumi darabnál többre tartsuk, ha jelentőségét vesztette.

Életem nem más, mint ez a méltóságteljesen elnyúló pillanat.

Ki az Isten? Hol van? Odafönt? Hol van az odafönt? (...) Az iskolában azt mondták, hogy a Föld kerek. De hogyha a Föld kerek, honnan tudja az ember, hogy merre van az odafönt? Soha senki nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre, így hát én meg sosem léptem be a templomba.

Mindig furcsálltam, hogy világ nem ismeri fel, micsoda hatalmas lehetőség rejlik ebben a kijelentésben: "Nem tudom." Azok, akik hiedelmekkel és feltételezésekkel tönkreteszik ezt a "nem-tudást", hatalmas lehetőséget mulasztanak el - a megismerés lehetőségét. Megfeledkeznek róla, hogy a "nem tudom" a kapuja - az egyetlen kapuja - a keresésnek és a megismerésnek.

A nyelv nem más, mint az emberek által szőtt összeesküvés. (...) Ha valaki beszél, akkor az illető csak hangokat ad ki, de a szavak értelmét én rakom össze.

Ha valóban szeretnéd megismerni a spiritualitást, ne keress semmit. Az emberek azt gondolják, hogy a spiritualitás lényege Isten, az igazság vagy a legfőbb dolgok keresése. Ezzel az a gond, hogy így már előre meghatározzák, hogy mit keresnek. Nem a keresés tárgya a lényeges, hanem a megfigyelés képessége.

Amikor minden, amit csinálsz, sikeres, akkor hajlamos vagy azt hinni, hogy a bolygók körülötted forognak, és nem a Nap körül.

Minden, amit eddig az életedben tettél, egyetlen dolog hajszájában telt. Nem számít, hogy karriert építettél, vállalkozásba kezdtél, pénzt kerestél vagy családot alapítottál, mindezt csak azért tetted, mert egyetlen egyszerû dologra vágytál: az örömre. Valahol útközben azonban az élet bonyolulttá vált.

Az, ami a fejedben történik, a te álmod. Legalább a saját álmodnak úgy kellene történnie, ahogy te szeretnéd, hogy történjen, nem így van? Még ha a világ nem is, legalább a gondolataid és az érzelmeid alakuljanak úgy, ahogy szeretnéd. (...) Az emberi mechanizmus a bolygó legkifinomultabb fizikai formája. Te vagy a technológia legnagyszerûbb vívmánya, a gond csak az, hogy nem tudod, merre van a billentyûzet. Ez olyan, mintha egy szuperszámítógépet akarnánk csákánnyal és villáskulccsal irányítani!

Minden emberi lényben van valami, ami nem szereti a korlátokat, valami, ami arra vágyik, hogy határtalanná váljon. Ilyen az emberi természet: mindig arra vágyunk, hogy többé váljunk, mint amik jelenleg vagyunk. Nem számít, hogy mennyit érünk el, mindig valami többé szeretnénk válni. Ha mindezt közelebbről szemügyre vennénk, akkor felismernénk, hogy ez a vágyódás nem a többre, hanem a mindenre irányul. Mindannyian azt keressük, hogyan váljunk végtelenné. Az egyetlen gond, hogy ezt fokozatosan, lépésről-lépésre próbáljuk elérni.

Ma olyan dolgok is elérhetővé váltak az átlagpolgár számára, amiket száz évvel ezelőtt még uralkodók sem engedhettek meg maguknak. Mi vagyunk a legkényelmesebb generáció, amely valaha élt ezen a bolygón. A bökkenő csak az, hogy egyértelmûen nem mi vagyunk a legörömtelibb, legszeretetteljesebb vagy legbékésebb nemzedék.

Micsoda kihívást jelent a megkeresni a megélhetést, családot alapítani, és egy nap majd meghalni! Bámulatos, mennyire nehezére esnek az embernek olyan dolgok, amelyeket minden féreg, rovar, madár és az összes állat különösebb erőfeszítés nélkül végez.

Egy nap a ló és a fácán együtt falatozott a mezőn. A ló legelészett, a fácán pedig kullancsokat szedegetett a lóról - tökéletes párosítás. A fácán a mező túloldalán álló óriási fára pillantva így szólt: - Ó, jaj! Volt idő, amikor annak a fának a legfelső ágára is fel tudtam repülni. Most már ahhoz sincs elegendő erő a szárnyamban, hogy a legalsót elérjem. A ló közönyösen így felelt: - Csak mindennap csipegess egy keveset a ganémból, és figyeld meg, mi történik. Két héten belül a csúcson leszel. A fácán így válaszolt: - Ugyan már, ez ostobaság. Miket beszélsz? A ló erre: - Próbáld csak ki. Az egész emberiség ezt csinálja. A fácán habozva bár, de csipegetni kezdett. És íme, már az első nap elérte az első ágat. Két hét alatt pedig feljutott a legfelső ágig. Ott trónolt a fa tetején, és gyönyörködött a tájban Az öreg földmûves a hintaszékében ringatózva felfigyelt a kigömbölyödött vén fácánra a fa tetején. Elővette sörétesét, és lelőtte a madarat a fáról. A történet tanulsága: a sok lószar ugyan a csúcsra juttathat, de soha nem képes ott tartani!

Fájdalom vagy élvezet, öröm vagy szenvedés, gyötrelem vagy mámor, egyedül benned történik. Emberi butaság, hogy mindig a külvilágból akarjuk kisajtolni az örömünket. Ösztönözheti és kiválthatja a külvilág, de az igazi dolgok mindig belülről fakadnak.