Valami fény sugárzott belőle. És egyszerre mindennek a színe megváltozott. A világ kitágult. Reggel örültem, hogy új napra ébredek. És nem volt határa semminek. Az emberek a világon, jó és szép volt valamennyi. És nem féltem többé semmitől.

Kapcsolódó idézetek

1. Sejtelmem nem volt róla, hogy ilyen messze el lehet látni. Hogy van egy vonal, ahol az ég és a föld összeér. És azt sem sejtettem, hogy ilyen szabad is lehet az ember. Mintha a szél, ami a lélegzetet is kiszakította a számból, egyúttal kisöpört volna minden félelmet és kétséget is a fejemből. Hirtelen előbukkant a nap, és a felhőket félelmetes fényben játszó hegyekké, a tengert pedig csillámló végtelenné változtatta.
2. Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszûrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
3. Boldog voltam, és a boldogságomat terjesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök. Paulo Coelho
4. Amikor először láttam a mosolyodat, Kigyúltak a fények, és kisütött a nap, A félelem helyére boldogság lépett, A szívemben őrzöm e gyönyörû képet.
5. Nem féltem többé, tőle s magamtól, megbékéltem a szeretéssel, amely oly elevenné tett, mint semmi más, elszabadultam a rabságból, ahová hajdan bezártam magam, s bár még nem tudtam, hová leszek ezután, mámorított a kitörés. Vavyan Fable
6. A mai reggel valahogy más, nem olyan, mint eddig. Ébren vagyok, hosszú ideje most először tökéletesen érzem az ébrenlétet. Kivételesen nem undorral indulok neki a napnak, ma köszöntöm a napot, mert tudom, ma újra látom őt. Ma újra láthatom, így hosszú ideje most először jól érzem magam.
7. Van abban valami megnyugtató, ha az ember rájön, hogy többé nincs vesztenivalója. A dolgok teljesen más perspektívába kerülnek. Frederik Pohl
8. Megrészegültem a belső szabadságtól, Átitatódtam a megvilágosodástól. Olyan nagyon tudok örülni az életnek, Teljesen el tudom feledni, hogy nem szerettek. Mert lehet más is, aki engem szeret, Tudatomra ébredtem, a szívem nevet. Megkaphatom az igaz, tiszta érzést mástól, Nem kell sírnom, félnem a magánytól.
9. Nincs bennem többé félelem, a vízcsepp rám fagyott, testem megreped, a sötétség régi barát, jól ismerem. Elfeledem, hogy ez az út nyomasztott - egy pillanatra nagy békesség tölt el, abban a reménységben nyugszom meg, amely világot fakasztott. Linn Skaber
10. Olyan sokáig éltem árnyékban, míg a sötétség a világommá nem vált. De az idő múlásával a szeretteim felkapcsoltak egy lámpát. Ez először elvakított, olyan fényes volt. De az évek során a szemeim hozzászoktak, és most már látok. Így már koncentrálhatok a jövőmre, amely fényes. Fényesebb, mint valaha.