Van egy olyan fajta rosszízlésbomba, amit a kereskedelmi tévék és bulvárújságok itt ledobtak, hogy aki kétszer volt a tévében, és ugyan se hangja, se semmi stílusa nincs, de ő már onnantól valaki. Ez egy hibás koncepció, mert ezek az emberek nem maradnak fenn, miközben a valódi értékeket nem tudják eljuttatni azokhoz, akiknek erre lenne igénye.

Kapcsolódó idézetek

1. A tömegmédia azt árulja, amire igény van, nem többet és nem kevesebbet, és ha kiderül, hogy másra van már igény, akkor villámgyorsan vált. Embert, arcot, témát, mûsortípust. Majdnem úgy, ahogy egy közértben vesszük le, majd tesszük vissza azt a doboz bonbont, ami először vonzó volt, aztán már nem. Tari Annamária
2. A bulvársajtó (...) azokat a sztorikat kapja fel, amelyek valami számunkra idegen, érthetetlen, bizarr szokásról vagy hagyományról szólnak. Pedig a tradíciók, a társadalmi értékek mindenhol mások. A megértésnek, az elfogadásnak csak annyi lenne a nyitja, hogy ne a saját, európai értékrendszerünkkel akarjuk megérteni a másik kultúra mozgatórugóit. Al Ghaoui Hesna
3. Ami megy a televízióban, meg ez az egész város, nyilvánvaló, hogy a méltóságnak itt már nincsen semmi értéke. Ez a világ afelé hajtja az embert, hogy ne az igaz értékekkel foglalkozzék, hanem az élvezetekkel. És mindenki azt hiszi, hogy ennek nem lesz semmi következménye.
4. Vannak a magas kultúrának olyan részei, amik egyszerûen nem valók mindenkinek, mert előképzettség nélkül nem lehet befogadni, és ha ilyet akarunk rátolni szélesebb rétegekre, akkor az kudarcba fog fulladni. (...) Az értékeket el lehet juttatni, csak nem ezeken a primer módokon, hogy egy verset olvassunk fel egy bulvármûsorban, mert az nevetséges lesz. Karafiáth Orsolya
5. A reklám tolakodó, zajos, nyers, indiszkrét, mivel a nagyközönség nem reagál a méltóságteljes célzásokra. A nagyközönség rossz ízlése az, ami arra készteti a hirdetőket, hogy rossz ízlésû kampányokat futtassanak. Ludwig von Mises
6. Semmilyen sztori, legyen az bármilyen szenzációs, nem képes életben maradni utánpótlás nélkül. (...) Van abban valami szívszaggató, hogy az érdeklődésünket csak ilyen rövid ideig lehet fenntartani, és hibáztathatjuk ezért a médiát, de végeredményben a nézők diktálják, hogy mi kerüljön adásba. Ha az emberek követnek egy sztorit, az adásban marad. Ha nem, akkor a rendszer új, csillogó játékot keres a közvélemény elkápráztatására. Harlan Coben
7. A média nehéz helyzetbe hozza a fiatalokat: két rossz közül választhatnak. Az egyik oldalon áll a kigyúrt férfi, a tökéletes külsejû nő, az ünnepelt sportoló, a szép ruhák, a siker (...). És mi van a másik oldalon? A való világ!
8. A néző kezében ott van a távirányító, senki nem tart pisztolyt a fejéhez, bármikor elkapcsolhat. Az, hogy nem teszi, mégis háborog, gyakorlatilag megfelel a saját élete fel nem vállalásának. Azért vagy hülye, mert a kereskedelmi tévék butítanak? Nem. (...) Azért vagy hülye, mert hagytad magad elhülyülni.
9. Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést. Sándor György
10. Aki szándékosan lesz híres - úgy értem, az, aki egyszer megízlelte a hírnevet és egyre többre vágyik belőle -, az, és ezt őszintén így gondolom, súlyos pszichés betegségben szenved. Pontosan mutatja a társadalom torzságának kiterjedtségét, hogy az ilyen emberek mindenhol jelen vannak a kultúránkban, mintha nem csupán normálisak, de egyenesen vonzók és irigylésre méltók lennének. Valami baj van velük, és ha felnézünk rájuk, ha tőlük tanulunk, akkor nekünk is valami bajunk lesz. Sally Rooney