- Van két érzelgős szó ebben az életben, amit mindenképpen ki kell mondani időnként. (...) A köszönöm és a bocsánat. (...) - Ha nem mondom, mégis mit tehetnek velem? (...) - Akkor egy nap majd sírva fogod mondani őket.

Kapcsolódó idézetek

1. - Egyszer az életben mondd azt, amit érzel! - Jó, rendben. Legyen. Megteszem. Úgy éreztem, hogy el kell jönnöm, mert lehet, hogy igazán fontos leszel nekem és ettől borzasztóan megijedtem, mert akkor meg tudsz bántani... vagy csak nem voltam kész rá, hogy ennyire szeressek valakit, mint Téged.
2. Három szó nagyon sokat segít a házaséletben. (...) Három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: "kérem; köszönöm; bocsánat". Ferenc pápa
3. Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik. Temessy Hédi
4. Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el. Cecelia Ahern
5. Ha csinálni akarsz valamit, most kell megcsinálnod, ha mondani akarsz valamit, most kell mondanod. És ami még fontosabb, neked kell csinálnod, neked kell mondanod, hiszen ez a te életed, te halsz meg, te veszíted el. Cecelia Ahern
6. Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
7. Nem lehet elégszer mondani − de azért megpróbálhatod: Szeretlek. Büszke vagyok rád. Téged szeretlek, olyannak, amilyen vagy. Különleges vagy. Elég vagy. A világon te vagy számomra a legfontosabb. Ryan Holiday
8. Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben. Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak, amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki, s a szívünket megbánás tölti el. Yann Martel
9. - Talán nem mondom ki, de egyértelmûen kimutatom, hogyan érzek irántad. Lehet, hogy magának a szónak nem is kéne ilyen fontosnak lennie... - Hogyne lenne fontos maga a szó. Nem akkor, ha kimondják, hanem pont akkor, ha nem.
10. - Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok. Harlan Coben