- Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok.

Kapcsolódó idézetek

1. Most már ki tudom mondani: nagyon sajnálom. Ezerszer is ezt kiáltom innen, de ő nem hallhat meg engem. Teli torokkal üvöltöm a fák és hegyek csúcsa fölött, hogy "köszönöm" és "ne haragudj", a szeretetem a tavakba öntöm, és csókokat lehelek neki a széllel, remélve, hogy valamelyik csak eljut hozzá. Cecelia Ahern
2. Sírom szélérûl mondom, hogy örömest szenvedtem... Azzal a gondolattal szállok le csendességem boltjába, hogy hív voltál... és ha az nem voltál - én megbocsátok... Ott, ahová én megyek, nincs haragtartás! Ott majd öszvetalálkozunk, és ott majd - bátran szerethetünk. Kármán József
3. Ha nem szólok egy szót sem, csupán hallgatlak, tudom, hogy megkönnyebbülsz. Odaadom a figyelmemet. A csendességemet. A tekintetemet. A drága időmet. Tudom, hogy már az is örömmel tölt el, ha végre meghallgat valaki. Megkönnyebbülsz. Bölcs jóság van a figyelemben. Müller Péter
4. - Nem tudsz leülni, és várni, hogy majd jönnek a jó dolgok, de... azt megteheted, hogy megbocsátasz magadnak, amiért megpróbálsz boldog lenni a rossz napokon is. (...) - Boldog vagyok. Te boldoggá teszel. A legjobb barátnőm elment, anya meghalt, az egész város elpusztult, de mikor veled vagyok, boldog vagyok.
5. Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már? Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked? És megbúsult szivem, mely már holttá eped, míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán? (...) csak nyelvem hallgatag, mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom. Vittorio Alfieri
6. Elképesztő, hogy néhány egyszerû szó mindent megváltoztathat. Legyen az bocsánatkérés vagy egy beismerés. Néha persze nem is a szavakon múlik. Elég, ha valaki meghallgat.
7. Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk. Richelle Mead
8. Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!" Müller Péter
9. Átvertél. Hallom, hogy csöngetsz, megyek kinyitni az ajtót és arra gondolok, hogy nem is bírom ezt az embert, csak megint áltatni fog. Aztán kinyitom az ajtót és a rossz érzések eltûnnek, mert meglátom a mosolyod és ennyi elég. Bíztam abban a mosolyban. (...) Olyan különös, minden megváltozott. Egyik nap még te vagy a jövőm, másnap pedig a bosszúságom, most pedig majdnem a múltam.
10. Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Müller Péter