Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert a képzeletükre hagyják magukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akik állandóan harcolnak, csak úgy képesek élni. Mások megvetik a harcot, de bármit is tesznek, képtelenek elkerülni.
2. Sok ember él a világon, akinek meg kellene halnia, de csak nem hal meg; és sokaknak nem kellene meghalniuk, de mégis meghalnak. Mo Yan
3. Az ember elutasítja a világot abban a formájában, amilyen, de nem törődik bele, ha vissza kell vonulnia a világból. Az emberek ragaszkodnak a világhoz, és többnyire nem óhajtják elhagyni. Eszük ágában sincs elfeledkezni róla, ellenkezőleg, épp azért szenvednek, mert ők a világ különös polgárai, számkivetettek, nem birtokolhatják eléggé a világot. Albert Camus
4. A föld lakóinak többsége minden gond nélkül teszi: megkezd egy-egy új napot, aztán nézi, milyen ívet ír le, amíg véget ér. Ilyenkor azt képzelik, hogy lezárul valami, hogy ott egy szünet, hogy az elalvás választó- vagy határvonalat jelöl, pedig nincs ilyen: az idő tovább múlik és munkálkodik, nemcsak a testünkön, hanem a tudatunkon is; az idő számára mindegy, hogy mélyen alszunk vagy éberen virrasztunk, hogy álmatlanul forgolódunk vagy önkéntelenül is lecsukódik a szemünk. Javier Marías
5. Különbség mindig lesz. Valamiféle különbségnek lennie kell az emberek közt, s bárhogyan is osztják el a földet, előbb-utóbb egyeseknek ismét több lesz, mint másoknak, mert az emberek egyszerûen nem egyformák, és soha nem lesznek azzá. Nem ugyanúgy dolgoznak, nem ugyanúgy költenek, nem ugyanaz kell nekik. Csak az a kérdés, hogy azok, akik felkapaszkodnak a csúcsra, és megtelepednek ott, vállukra veszik-e a felelősséget, ami a csúcson lakással jár. Wass Albert
6. Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek. Márai Sándor
7. Három féle ember van a világon: azok, akik a maguk urai, azok, akik másoknak dolgoznak, és azok, akik egyszerûen kikerülik a munkát. Akik a maguk urai... azok a mindentudók, mert uralják a sorsot. Õk azok, akik városokat, országokat, nemzeteket képesek felépíteni. Õk azok, akik a világot olyanná teszik, amilyennek lennie kell. Wass Albert
8. Minek élsz? Látod, úgyse hagynak. Miért szólsz? Úgyis félreraknak. Tudod jól, ez a világ rendje, nem mindegy, hova születsz benne.
9. Vannak álmodozók és realisták a világon. Azt gondolná az ember, hogy egy álmodozó egy másikkal fog összejönni, míg egy realista egy másik realistával, de az esetek többségében ez bizony nem így van. Az álmodozóknak szükségük van realistákra, hogy ne hagyják őket túl közel repülni a Naphoz. A realisták pedig... az álmodozók nélkül talán mindig csak a földön járnának.
10. A boldogság gyerekeknek és állatoknak van kitalálva, és nincs biológiai funkciója. A boldog emberek nem alkotnak semmit. Az ő világukban nincs helye mûvészetnek, zenének és felhőkarcolóknak, felfedezéseknek vagy újításoknak. Minden vezető, minden hős mániákus. A boldog emberek nem lesznek mániákusak, nem szentelik az életüket betegségek meggyógyításának vagy repülőgép-készítésnek. A dolgokért élnek, fogyasztóként vannak jelen a világban. Fredrik Backman