Vannak emberek, akikre már nem is gondolunk, s egyszerre elénk állnak! Mintha csak látnád és hallanád őket... és ez ijesztő!

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek még az emberektől is félnek. Attól, amit az emberek gondolnak, attól, amit az emberek mondanak, és még attól is, ami az emberi kívánságokból születhet.
2. Vannak személyek, akik hozzánk beszélnek, de meg sem halljuk őket. Vannak, akik megsebeznek, de rajtunk még heg sem marad, de vannak személyek, akik egyszerûen megjelennek az életünkben, és örökre nyomot hagynak bennünk.
3. Milyen különös (...), hogy mennyi hasonlóság van a helyek és az emberek között. Egyik pillanatban még sok ember vesz körül, a másikban már egyedül vagy. Az arcok, a hangok semmivé lesznek hirtelen.
4. Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket - azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk. Lauren Oliver
5. Ijesztő megnyílni valakinek, akit nem ismerünk jól. Ijesztő közel engedni magunkhoz az embereket. Ijesztő félni a csalódástól és az elmúlástól. És sokkal könnyebb kiszolgálni ezt a félelmet azzal, hogy minimalizálom ezeknek a lehetőségét. Kollár Betti
6. A múlt emlékei váratlanul törnek az emberre. Nem lehet felkészülni a támadásaikra, nem tudjuk, hová ragadnak bennünket, csak abban reménykedhetünk, olyan helyre, ahová szívesen megyünk.
7. Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést. Emma Chase
8. Semmi se természetesebb, mint a halál, és mégis, a halál, ha szemtől szembe állunk vele, mintha valami kábultságot keltő ütést mérne ránk. Hiába látjuk előre, abban a nagy pillanatban, amikor csakugyan megjelenik előttünk, fagyos lehelete átjárja, feldúlja, összeborzongatja, megreszketteti minden idegünket, eltompítja érzékeinket, lesújtja egész gondolkozásunkat. Megjelenésében van valami, ami szívünknek örökre megérthetetlen; valami borzalmasan leverő, süketítő, butító. Ambrus Zoltán
9. Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen. Agatha Christie
10. A nagy emberek, mikor már nagy emberek, túlságosan hasonlítanak egymásra. Szerb Antal