Vannak helyek, ahol a szellemek kövek közé zárva élnek. Ezek, az őseink által épített, mára elhagyatott helyek annyira szentek, hogy energiáik évszázadokon keresztül tovább rezegnek. Lehetetlen úgy járni ezeken a köveken, hogy ne éreznénk a múlt zúgását és az ott összpontosuló, hatalmas erőt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek azt hiszik, hogy amikor meghalnak, a Fény megnyílik, és magába szippantja őket. Az esetek nagy többségében ez történik. De időnként - elég gyakran - a lélek ide van láncolva. Időnként azonban a halottak lelkei, amelyek össze vannak zavarodva, vagy haláluk erőszakos körülményei tartják itt őket, egyszerûen képtelen itt hagyni egy szerettüket, olyan helyeken csoportosulnak, ahol akad elég Erő, hogy táplálja őket, és így többek lesznek, mint egy tarkóba lihegett hideg sóhaj, mint egy puszta emlék.
2. A múlt nem kísért minket. Még csak fel sem ismer minket. Ha vannak szellemek, akkor mi vagyunk azok, akik a múltat kísértik. Kísértünk, hogy újra láthassuk azokat, akik hiányoznak, és meglássuk azokat a dolgokat, amiket akkor nem vettünk észre.
3. Szellemek léteznek. Biztosan tudom. A szellemek is tudnak kötődni, akárcsak az emberek. Vagy egy darab föld láncolja magához, vagy egy időszak. Egy vérontás. Egy borzalmas bûn. De vannak olyanok, akik egy érzelemhez kötődnek, vágyhoz, veszteséghez, bosszúhoz. Vagy szerelemhez. Ezek sosem mennek el.
4. Hiszek a szellemekben. Õk kísértenek bennünket, ők azok, akik magunkra hagytak minket. Életem során sokszor éreztem úgy, hogy itt vannak körülöttem, hogy figyelnek, tanúságot tesznek akkor is, ha erről az élők nem is vesznek tudomást, ha egyáltalán nem érdekli őket a jelenlétük.
5. Hiszen a múlt, az elsüllyedt idő s az előttünk járó emberek hol lennének máshol, itt laknak bennünk és körülöttünk, az elmúlt napokból és az elenyészett emberekből tapad össze a föld, a kövek a csontjai, az elfutó felhők az órák, az ember nem csak a jövőjét képzeli maga elé újra és újra, de megálmodja a múltat is, a földet, amin jár, a vizet, amiben megmeríti az arcát, a felhőket, ahová feldobálja a szavait. Kőrösi Zoltán
6. Vannak helyek: hiába pusztítja el őket háború, üldöztetés és közöny, mindig szent helyek maradnak. Mindig akad valaki, aki érzi a hiányát, és újjáépíti. Paulo Coelho
7. A romok között a múlt szelleme haldoklik. Köszönj el tőle véglegesen! A múlt haldokló szelleme életerőt keres, és ez nem lehet más, mint a te hited. A te hited az ő örök életében, örök jelenvalóságában. Popper Péter
8. A legtöbb ember, amikor meghal, a mennybe vagy a pokolba kerül, és ennyi. De néhányukkal, valamilyen okból, nem ez történik. Kísértetek, nyugtalan szellemek, erőszak, gonoszság vagy egy sima tévedés - mindez csapdába ejtheti a szellemet itt a földön. Nem azt mondom, hogy magát a lelket. Ebben nem hiszek, de a léleknek valami emléke, lényege itt reked. Laurell Kaye Hamilton
9. Léteznek (...) helyek és nyomok, amelyek ha egyszer elpusztulnak, örökre megfosztanak bennünket a lehetőségtől, hogy tanuljunk múltunkból, hogy megértsük ősi történetünket, hogy megtudjuk, kik is vagyunk mi valójában, és mi lehet a szerepünk a természet fejlődéstörténetén belül.
10. Az álmok teli vannak szellemekkel! Álmokból, halott álmokból, elveszett álmokból, rossz álmokból születettek, álmokból, amelyek szûk kis körökben járnak körbe-körbe, külön csapást vágnak maguknak a világ szövetében, és nem tágítanak belőle. Mark Lawrence