Vasmarok szakít. Rózsát, egy párat. Szívembe tövist szúr. Ezret vagy százat. Fájdalmat tálal szerelem szakácsa, ezredév távlatból múlik a hatása. (...) Vakítson végleg a feledés köde... Ernyesszen vitorlát szerelem szele...

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyha a sors vad szele Kietlen tájra fúj, Szerelmem oda is követ, Vedd szívem zálogul. Glendon Swarthout
2. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!... Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. - Isten veled!... Ady Endre
3. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
4. A szerelem néha belefárad abba, hogy mindig finoman szóljon. Hagyjuk hát, hogy teljes fényében felragyogjon, égessen, mint a nap, és egész erdőket taroljon le a szele. Paulo Coelho
5. Szerelem - robbanó, pezsgő, Mint a vihar a tölgyet, Tagjaim rázza - reszketek.
6. Harmat ragyog a virágon. Csak most ne Lopódzék egy gyáva könnycsepp szemembe! Amit érzek, rejtse tőle s amit érez, tőlem el, Áthatatlan fátyolával szemen, arcom minden jel. Vándorbotom nehéz volna, s nekünk nehéz az élet, Hogyha tudná, mint imádom és ha tudnám, hogy szeret. Kemény Zsigmond
7. Most múlik pontosan, Engedem, hadd menjen, Szaladjon kifelé belőlem. Gondoltam, egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem. Quimby
8. Vidd magaddal erdő csendjét virágoknak harmatkelyhét vidd magaddal madár röptét esti csillag színezüstjét összeomló fehér vállad vidd magaddal gyáva vágyad felejtésre kárhozottan nyíljon bánat mosolyodban. Nagy István Attila
9. A szerelem varázsa felkavart, Nagyvadat éppúgy, mint kis rovart, Borzas a toll, és a szőr feláll, Mindig a szív győz, lásd be már. Joanne Kathleen Rowling
10. Siratlak csöndesen zokogva, Elszállott húszas éveim; De a nyugodt harminczasokba Megernyedt szívvel lépek im. Virágaim mind eltiporva Hevernek szerteszét a porba', S elszórt emlékeim között Motozva, koszorút kötök. Reviczky Gyula