Ugrás a tartalomra
Végül is a dolog lényege az, hogyan kezeljük az életben reánk mért nehézségeket. Néha csak arról van szó, hogy cselekednünk kell, másokat is bevonva meghozni egy döntést vagy önállóan megtalálni a megoldást, de néha megesik, hogy ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó, amihez már Isten segítségére is szükség van. Ha Isten megsegít, a bajok egy csapásra szertefoszlanak. Vajon magyarázatot követeljünk az Úristentől, tán vonjuk kérdőre? Vagy inkább csak élvezzük, amit adott? Nos, nem hiszem, hogy az Úr azt akarja, hogy kérdőre vonjuk, ez biztos. Ézsaiás, 55. rész, 8. vers: "Az én utaim nem a ti utaitok!"
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben az a dolgunk, hogy használjuk az élet adományait, nem az, hogy siránkozzunk és keseregjünk, vagy ujjal mutogassunk azokra, akik rosszat tettek velünk. A legfontosabb kérdés a következő: ha az élet fájdalmat és szenvedést mér rád, te pusztán szenvedni fogsz? Vagy inkább megtalálod a módját a gyarapodásnak és mások szolgálatának? Hittel hiszem, hogy az élet nem velünk, hanem értünk történik, és ránk van hízva, hogy lehetőségre leljünk a kihívásban.
Tony Robbins
-
Én kérem Istent, segítsen nekem. De hiszen az én dolgom Istent szolgálni, és nem neki kell engemet szolgálni. Csak erre kell emlékezni, és a nehézség megkönnyebbül.
Lev Tolsztoj
-
Nem arról van szó, hogy téged szeressenek, hanem arról, hogy te szeress! Hogy szeretnek-e, azt bízd az Istenre! Minden azon fordul meg: minek vagy kinek adod az életed. Ha nem adod, nem lehet rajtad segíteni!
Nagai Takashi
-
A szenvedés nem Isten szándéka. Neki ez fáj, és azon lesz, hogy segítsen. A gonosz célja épp az, hogy hátat fordítsunk Istennek, hogy megtagadjuk a nehézségek között. Fontos, hogy elkerüljük a csapdákat. Az önvád, a miértek, a helytelen istenkép csapdáját. Amit nem értek, azt engedjem el. Nekem semmit sem kell tennem egy ilyen katasztrófahelyzetben, csak maradjak Isten mellett, és engedjem, hogy szeressen és segítsen.
Sterczer Hilda
-
A Sorsnak, az Univerzumnak, Istennek, vagy nevezzük bárhogy is, van egy kijelölt útja számunkra, és ha hagyjuk, hogy szeretettel terelgessen az utunkon úgy, hogy nem írjuk folyton felül a dolgokat, akkor talán valóban könnyebb az életünk. Mert bizony így is, úgy is arrafelé fogunk menni, ami a számunkra, a szívünk számára a követendő út.
Bucsi Mariann
-
Azt hisszük, tudjuk, mire van szükségünk. Azzal töltjük az időt, hogy kitaláljuk, hogyan szerezzük meg, amit akarunk. Ki segíthet? Ki van útban? Megtesszük a lépéseket és néha szerencsénk van. Pontosan azt kapjuk, amire szükségünk van. És az élet rosszabb lesz. Egyszerû igazság: óvatos légy azzal, amit kívánsz, testvér!
-
Az életnek két útja van. A természet útja és a kegyelem útja. Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük. A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, ha elfelejtik, ha megvetik. Állja a sértéseket és a támadásokat. A természet csak a saját hasznát lesi, azt, mit nyerhet el a másiktól és hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte és mindent eláraszt a szeretet. Megtanultam, hogy az, aki a kegyelmet keresi, nem érhet rossz véget.
-
Mi az út? Az áhított cél elérésének eszköze, vagy esetleg maga a cél? Úgy tetszik, hogy az utóbbi. Nem visz sehonnan sehova, így nem jutunk rajta sehonnan sehova. (...) Ha az út maga a cél, akkor egész életünket a cél közelében, hogy ne mondjam: a célban éljük le, és nem teszünk egyebet, mint hogy minden erőnket, figyelmünket, szeretetünket és tiszteletünket a lét törvényeinek fölismerésére, illetőleg a törvényekkel összhangban való cselekvésre összpontosítjuk. Éppen ezért, és nem egyébért, nem közömbös számunkra, milyen úton járunk: jón-e, rosszon-e. De melyik a jó út? A széles? A keskeny? A sima? A rögös? Az, amelyiken jól, a szó szakrális értelmében jól érezzük magunkat.
Oravecz Imre
-
Néha úgy gondoljuk, hogy amikor az élet kihívások elé állít minket, akkor egyúttal büntet is minket, mert letértünk a helyes útról. Ez szerintem egy nagy hülyeség. A probléma nem csapás, amit le kell győzni. A probléma értünk van, azért, hogy miközben elindulunk a megoldás felé vezető úton, megismerhessük saját magunkat, és rájöhessünk az értékeinkre.
-
Nem a nagy dolgok a legfontosabbak. A nagy dolgokat - Isten akaratát, a sorsot - el lehet fogadni, talán épp azért, mert olyan nagyok és sorsszerûek, és úgysem tudunk rajtuk változtatni. A kis dolgokon azonban javíthatunk, illetve javíthatnánk, ha felismernénk, mit tehetünk.