Ugrás a tartalomra
Veled zuhanok a végtelenbe,
beleálmodlak az életembe,
emlékedet a szellő hozza,
bánatomat az eső mossa el.
Kapcsolódó idézetek
-
Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.
Ákos
-
Te vagy a szél, ami simogatja az arcom,
Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón,
Te vagy a fény az én életemben,
Én elmegyek veled a végtelembe.
-
Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam.
-
Én leszek a szellő, mely fújja arcodat. A táj, mely körülvesz. A napsugár. Én leszek az idő, mi végigkíséri életedet. Minden egyes nap melletted leszek. Oltalmazlak, míg világ a világ.
-
Véled kelek, véled fekszem,
Emléked tüzénél melegszem.
Görcsösen, némán átkarollak:
Tört roncsa zátonyult hajómnak.
Első reményem, első álmom,
Utolsó üdvöm, végsugárom.
Betöltetlen, égi ígéret,
Titkon, éjjel szenvedek érted.
Berde Mária
-
Csoda napok járnak, változik a szél,
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény,
olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
-
Képzeld, hogy futok szemben a széllel,
Kereslek szenvedéllyel,
Ábrándozom nappal és éjjel.
Várlak, csukott szemmel is látlak,
Az arcod, a szemed, a vállad,
Ábrándozom, hogy megtalállak.
Dobrády Ákos
-
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán,
Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám.
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám,
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám.
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd,
Lelkemben bûntelenül,
Mert hiányzol.
Demjén Ferenc
-
Az égen szálló felhőket nézem, s te jársz eszembe,
Visszaszáll minden megtépett emlék bús képzetembe,
Megrezdûl a lomb... s a bánat árja felzajdúl bennem,
S ez únt világon egymagán búsong rombadőlt lelkem...
-
Gondolj rám a távolban,
Amikor jó dolgod van;
Én megosztom örömed,
Együtt örülök veled.
Jussak majd én eszedbe:
Én fájdalmad átveszem,
El is vinném teljesen!
Joseph Christian Freiherr von Zedlitz