Volt egyszer egy bolygó. Ez a bolygó nem volt képes rájönni, hová tûnt mindenki. Bele is halt a magányba. Csak a mi galaxisunkban ez több milliárdszor is megesett.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs se jó, se rossz oka annak, hogy élünk vagy meghalunk. Szokj hozzá. Millió galaxis, százmillió csillag, és az egyiken egy kis folt, egy pillanatra. Ezek vagyunk mi. Elveszve az ûrben.
2. Mindannyian magányosak vagyunk, mi, akik ezen a bolygón élünk. Teljesen egyedül vagyunk. Jobb, ha minél előbb elfogadjuk ezt a tényt, és megbékélünk vele. Az emberek jórészt egyedül élik le az életüket, akár házasok, akár egyedülállók; keresnek-kutatnak - hiába; végül azt is elfelejtik, hogy valaha kerestek valakit. Richard Bach
3. Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk (...), és vonzott minket a sötétség. (...) Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára.
4. Ha létezett az alkotó, meg vagyok róla győződve, hogy túl naggyá tette a világot. Mert ezek a kis, félénk emberek bajban vannak. Egy ilyen nagy bolygón felmérhetetlen a távolság az emberek között. Még ha hat milliárdan is léteznek rajta, egyesek rendkívül egyedül vannak. Mindenki kétségbeesve keresi azt a személyt, aki nem akar eltávolodni tőle.
5. Minden meghal egyszer, még a csillagok is kihunynak.
6. Megszületni nem normális dolog. Univerzumunk nagy része pusztulásra ítéltetett. Egyetlen élet ezen a parányi bolygón, amit Földnek hívnak, még pillanatokig sem tart. Meghalni normális dolog.
7. A világot szinte már teljesen felosztották, ami maradt, azt szétdarabolták, meghódították, gyarmatosították. De ott vannak a csillagok, a messzi, soha el nem érhető világok, csak fel kell nézni az éjszakai égboltra. Ha tehetném, én magunkhoz csatolnám a bolygókat; gyakran jut eszembe. Elszomorító, hogy ily tisztán látni őket, és mégis végtelenül távoliak. Cecil John Rhodes
8. Van, hogy a dolgok összejönnek, és úgy érezzük, egyedül vagyunk. Majd elmúlik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Leiner Laura
9. Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Tóth Árpád
10. Tér van épp elég odafent, és gyerekes dolog lenne azt képzelnünk, hogy a legközönségesebb galaxisok egyikének ebben az eldugott kis szegletében volna valami különleges. A földi élet csupán kis kóstoló abból, hogy mi minden megtörténhet a világegyetemben. A mi lelkünk csak egy a sok közül. Carlo Rovelli