Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?

Kapcsolódó idézetek

1. Csillagunk a hideg Hold. Lelni Se lehet csillagot hidegebbet, De bennünk ősz hajak, csorba dalok Szeretnek és forrva szeretnek. Senki sem érti, mert sohse volt ez S szomoru palástunk elnyúlva kacag, De meztelen előnk csillogva az éjben Egyen, nagyon, új és új ájulással, Egyen, nagyon, örökre összetapad. Ady Endre
2. A csillagokat nézve gyakran magányosnak érezzük magunkat, ragyogásuk távoli reménység. Jón Kalman Stefánsson
3. Az emberi szívek éppúgy egymás körül forognak, mint az ég csillagai. A magányos ember mindig azt érzi, hogy nincs beilleszkedve a világrendbe. Gárdonyi Géza
4. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
5. Elmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. Váci Mihály
6. A mélyben moccanó szomorúság talán a fájó hiánya mindannak, amit soha nem fogunk megélni a hiánya azoknak, akiket valamikor valahol ölelnünk, csókolnunk, szeretnünk kellett volna Jón Kalman Stefánsson
7. A magány föloldhatatlan jégtömb. Előbb-utóbb megérkeznek rendre a test gyötrelmei, a lélek fogvacogtató látomásai. S akkor úgyis magára marad, egyedül vergődik minden ember. S vigasztalásul még csak annyit: előbb-utóbb elcsitul a sugárzás is, és az ürességben már csak a hiánya fáj.
8. A világot szinte már teljesen felosztották, ami maradt, azt szétdarabolták, meghódították, gyarmatosították. De ott vannak a csillagok, a messzi, soha el nem érhető világok, csak fel kell nézni az éjszakai égboltra. Ha tehetném, én magunkhoz csatolnám a bolygókat; gyakran jut eszembe. Elszomorító, hogy ily tisztán látni őket, és mégis végtelenül távoliak. Cecil John Rhodes
9. A torkom összeszorul, Járni alig bírok, Az útra napfény borul, Ha rád gondolok, sírok. Nincs már miben hinnem, Ráuntam a tájra, Nekem senkim sincsen, Most látsz utoljára. Vad Fruttik
10. Minden ajtó nyitva, tárva, csak a szívem van bezárva, nem nyithatja senki sem, bús, magányos éjszakákon rád gondolok, kedvesem. Juhász Magda