Voltak idők, amikor a boldogság elérésének belső kényszere szinte nyomasztó volt; mintha a boldogság olyasmi lenne, amit mindenki elérhet és el is kéne érnie, így keresésében minden kompromisszumot valahogy a saját hibánknak tekintünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyû dolog volna; ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. Montesquieu
2. Minden boldogságomat megzavarta a lelkem legmélyén örökké mozgó nyugtalanság érzete: hogy én is csak olyan vagyok, mint a mesebeli ember, aki a szivárványt fogta meg, és hogy (...) bármilyen közel is van látszólag, a valóságban mégis örökké elérhetetlen. Arthur Conan Doyle
3. Mindnyájunkban van valami, ami azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Képzeletbeli problémáinkból emiatt gyakran valódi probléma lesz. Valódi problémáinkat pedig erősen eltúlozzuk miatta.
4. Egy kapcsolat sosem lehet tökéletes (nem is szabadna talán erre megszállottan törekedni, mert az egónak mindig más lesz a tökéletes, mindig többet akar), de teljes lehet, és annak is kell lennie. A boldogságot meg lehet találni minden pillanatban.
5. A kiegyensúlyozottság elérése azért tûnik olyan keservesen nehéznek, mert olyan életvitellel akarunk boldogok lenni, amelyben egy fikarcnyi helyet sem szorítunk magunknak.
6. Emberi lényként mindannyian boldogságra vágyunk és igyekszünk elkerülni a szenvedést. Saját, korlátozott tapasztalataim szerint minden értékes, pozitív lelkiállapot megteremtése és fenntartása igen komoly feladatot jelent. Tendzin Gjaco
7. Mindig kiderül az örömökről, hogy kiábrándítóak. És fájnak is. Amikor elérjük, pont akkor nem élvezzük azt, amire áhítoztunk.
8. Azt hiszem, a szenvedés az emberi élet lényeges alkotórésze, amely nélkül teljesen cselekvésképtelenek lennénk. Mindig megpróbálunk kitérni a szenvedés elől. Ezer meg ezer módon kísérletezünk, de teljesen sohasem sikerül. Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy mindenképpen keresnünk kellene legalább egy olyan utat, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy elviseljék az elkerülhetetlen szenvedést, minden egyes emberi lény osztályrészét. Aki legalább annyit elért, hogy el tudja viselni a szenvedést, már csaknem emberfeletti feladatot teljesített. Ez bizonyos fokig örömmel vagy elégedettséggel töltheti el. Ha ezt ön boldogságnak nevezné, nem sok kifogásom lenne ellene. Carl Gustav Jung
9. A boldogsághoz vezető úton nagyon nehéz haladni, ha a vállunkat olyan kötelezettségek terhe nyomja, amelyekkel nekünk tartoznak, vagy amelyeket mi nem egyenlítettünk ki. Lafayette Ron Hubbard
10. Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe