Téma
Boldog szerelem idézetek
-
Az egészséges függés a szerelem lényege. A szerelmesek teste "neurális duettben" kapcsolódik össze. Az egyik fél által kiadott jelzések megváltoztatják a másik fél hormonszintjét, szív- és érrendszeri mûködését, bioritmusát, sőt még az immunrendszerét is. A szeretetteljes kapcsolódás során az oxitocin nevû szeretethormon árasztja el a szerelmesek testét, melynek hatására nyugalom és öröm tölti el őket. Testünk ilyen kapcsolódásra van teremtve.
-
Ugye ismerős a tökéletes pár? A két rokon lélek, akinek szerelme sosem múlik el, a két szerető, akinek kapcsolatát sosem fenyegeti veszély, a férj és feleség, akik tökéletesen bíznak egymásban. Ha még nem volt szerencséjük a tökéletes párhoz, hadd mutassam be őket: ott állnak a legfelső tortakrém tetején. És mi a sikerük titka? Hát, kezdjük mondjuk azzal, hogy nem kell egymásra nézniük.
-
Nincs magyarázat a szerelemre, nincs az a kimondott szó, mely hasonlítható lenne ehhez a csendes lelkesültséghez. Ha ez igaz két halandó közönséges szerelmére - amennyiben a szerelmet egyáltalán közönségesnek lehet nevezni -, akkor még inkább az volt egy olyan szerelemre, amely a századok során különféle testekben és különböző korokban mutatkozott meg.
-
A legtöbb divatos házasságban a szerelem tüze lassanként szeretetté csendesedik. Miután a kapcsolat szentesíttetett, az eskük elhangzottak, és az esküvői torták jóízûen elfogyasztásra kerültek, a szenvedélyes pillantások jogot nyernek arra, hogy átadják helyüket a barátságos tekinteteknek, és az egykor hevesen verő szívek is kényelmesebb, kellemesebb ütemre lassulnak.
-
Vannak nagy egymásra találások, amelyekben már az is mámorító kéjt okoz, ha a másik a szobában matat, mert a jelenléte maga a gyönyör. Mert olyan klímateremtő ereje van, hogy vele a völgyben is érdemes elheveredni a szerelmi csúcsokra való felkapaszkodás lihegése után. És csupán ezek a nagy találkozások érnek valamit. Csak ezekben tartósítható a pillanat mûfaja: a boldogság.
-
Az együttléthez két emberre van szükség, két független emberre. Az együttlét akkor gazdag, méghozzá mérhetetlenül gazdag, ha mindkét fél tökéletesen független. Ha függnek egymástól, akkor az nem együttlét, hanem rabság, rabszolgaság. Ha egymástól függnek, ha egymásba kapaszkodnak, ha birtokolják egymást, ha nem engedik egymást egyedül lenni, ha nem engednek egymásnak elég teret a növekedéshez, a fejlődéshez, akkor ők ellenségek és nem szeretők - ártalmasak egymás számára, mert akadályozzák egymást lelkük, lényük megtalálásában. Miféle szerelem az ilyen? Ez csak az egyedülléttől való félelem, nem pedig szerelem; csak félelmükben kapaszkodnak egymásba. De a valódi szerelem nem ismer félelmet. A valódi szerelem képes az egyedüllétre, a tökéletes egyedüllétre, és ebből az egyedüllétből fejlődik ki a valódi együttlét. Osho