Téma
Bűn idézetek
-
Mi a bûn? Viselkedési szabályokat alkotunk, hogy békében élhessünk más emberekkel, de néha az élet szembemegy a szabályokkal. Önkényesnek tûnnek, korlátozónak. A belső érzelmi világunk időnként szembekerül azzal, amit a társadalom követel tőlünk. Úgy cselekszünk, hogy ártunk magunknak, másoknak vagy a tulajdonunknak. A bûn töréspont. Néha mi vagyunk az áldozatok, néha pedig az elkövetők. Az igazságszolgáltatás a törés kijavítása, de ennek a módja nem mindig világos.
-
Az erkölcs nem egyéb, mint olyan szabályok gyûjteménye, amely lehetővé teszi az együttélést, és a körülményektől függ. A mi nyugati világunkban például a bigámia az egyik legsúlyosabb erkölcsi vétség, a törvény is szigorúan bünteti. Ugyanakkor néhány ezer mérföldnyire keletre egy vidéki klubba esetleg éppen azért nem veszik fel az embert, mert csak egy felesége van. Szent-Györgyi Albert
-
Nem Isten az, aki bünteti az ártatlan utódokat - mi magunk tesszük ezt, ha nem vállaljuk becsületesen apai-anyai hivatásunkat, szeretetlenek, önzőek, figyelmetlenek vagyunk, rossz példát mutatunk. (...) Tetteink következményei, akár jók, akár rosszak, tovább hatnak életükben, és ők is - sokszor akaratuk ellenére - továbbadják gyermekeiknek. Nem Isten fogja hetedíziglen egy rossz döntés következményével büntetni utódainkat, hanem a szülők, akik meggondolatlanul elválnak, szétverik a családjukat, bizonytalanságba taszítják gyermekeiket. Böjte Csaba
-
A büntetésnek - lényegéből fakadóan - feloldozó hatása van: a vétek, amelyért a gyermek megkapta büntetését, nem létezik többé! Tapasztalataim szerint azonban sajnos a szülők jelentős többsége nem tartja meg ezt a fontos elvet. Pedig az olyan büntetést, amely után a vétek tovább él (tehát a szülők emlékeznek a vétekre, és emlékeztetik rá gyermeküket is), a gyermek nem is értelmezhet másként, mint ellene irányuló agresszív aktusként, amelynek a vétekkel nincs semmiféle kapcsolata: "Hiszen már megbûnhődtem érte, mégis folyton a szememre hányják!". Ranschburg Jenő