Téma
Egyéniség idézetek
-
A saját furcsaságainkkal és gyengeségeinkkel - csodalatosan tökéletlen módon - együtt élni eleinte bátorságot igényel, főként, ha gyerek- és serdülőkorunkban nem bátorítottak minket erre. De a személyes furcsaságaink megélése nem egyenlő rögtön a magányossággal - és fordítva: akit állítólag mindenki kedvel, az nem jelenti azt, hogy boldog is. Aki búcsút tud mondani a szeretet és az elismerés vágyának, az addig ismeretlen szabadságot fog érezni.
-
Nem az a siker, ha tízen odajönnek autogramot kérni, se az, ha százzal több "barátom" van. Az igazi a belső siker. Ami igazán fontos, az az, hogy magamnak bizonyítsak, de valójában az csak egy pillanatig tartó érzés, amikor elégedett lehetek. Utána újabb elégedetlenségi hullám jön, újra teljesítenem kell, ez a folyamat hajt mindig előre.
-
Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
-
Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszûnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk. Háy János
-
Némely ember élete elmúlt napjait újra meg újra át tudja élni, csodálatos elevenséggel képes maga körül mozgatni a távollevő embereket, kedve szerint alakítja át a térfogatot, amelyben éppen jelen van, innen van az, hogy a remetetermészetû és magányszerető embereket arról lehet felismerni, hogy soha nincsenek egyedül. Azok a legmagányosabb emberek, akik képtelenek társaság nélkül élni, mert ha egyedül maradnak, a saját lelkük azonnal cserbenhagyja őket. Zilahy Lajos
-
Az a baj, hogy azok, akik tanulmányozzák a tömeget, mindig azt hiszik, hogy egyszerûen csak emberekből áll. Pedig nem. A tömeg egészen másfajta valami. Jó dolog, hogy fel tudjuk használni a tömeget, (...) csak sajnos nem tudunk róla eleget. A tömeg, ha egyszer úgy istenigazában megindul, bármire képes. John Steinbeck
-
Add, hogy meglássuk a sivatag minden homokszemcséjében a különbözőség csodáját, és ez adjon nekünk erőt, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk! Mert ahogy nincs két egyforma homokszem az egész világon, ugyanúgy nincs két egyforma ember sem, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek! Paulo Coelho