Téma
Élet idézetek
-
Életmûvemnek a három gyerekemet tartom. Semmi más nem érdemel elismerést, mint az életük által bizonyítható folytonosság. Semmi más nem közömbösíti az elmúlás keserûségét, mint az ő továbblétezésükből való végső eltávozásom. Nincs a magam számára becsülendőbb bennem, mint a hozzájuk való ragaszkodásom. Ettől vagyok a természet része. Verebes István
-
Isten mindent lát, életed első pillanatától fogva egészen a halálodig. És amikor majd Isten előtt állsz a végítélet napján, és azt mondod, "Uram, nem voltam olyan rossz ember", egyszerre levetíti neked életed filmjét a bölcsőtől a sírig, hallani fogod az összes gondolatot, ami megfordult a fejedben, a szavakat, amiket kimondtál. És a saját szavaid, a saját gondolataid, a saját tetteid fognak ítélkezni fölötted, ahogy állsz Isten színe előtt azon a napon.
-
A növény nagysága, szépsége, alakja azon földtől függ, melyben gyökerezik; valamint az állat azon körülmények szerint lesz nagygyá vagy kicsinynyé, szelíddé vagy vaddá, széppé vagy rúttá, melyek közt fölnevekedett; valamint a bélféreg különböző lesz, a szerint, a mint egyik vagy másik állat belsejébe kerül; épen ugy az ember is - testileg ugy, mint szellemileg - nem egyéb, mint az ily külső körülmények, hatások és történetességek productuma, minek folytán nem válhatik azon szellemileg független, magát szabadon elhatározni tudó lénynyé, milyennek őt minden alap nélkül a philosophusok képzelik. Mentovich Ferenc
-
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele. Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele. Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele. Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg. A világot pokolra hajítaná. "Mihelyt nem kell: mindenem a tied" - ez az élet vásárcsarnokának felirata. Weöres Sándor
-
A legújabb időkig az ember önmagának volt bálványa. Tartózkodási helyét, a Földet, a mindenség középpontjába helyezte s szentül meg volt győződve, hogy az egész mindenség a Földért, a Föld pedig az ember kedvéért van. Példátlan önösségében a Földet nem meghódított birtokának, hanem örökségének tekintette s azt hitte, hogy a természet három országa egyenesen az ő tetszésére és úri kényelmére van teremtve. (...) Mindezek ismerete révén az ember olyanformán járt, mint az egyszeri paraszt, aki a világ urának álmodta magát, s reggel nyomorult viskóban ébredt fel.