Téma
Elfogadás idézetek
-
Körülöttünk mindenhol csak őrület és kegyetlenség van, és igazságtalan dolgok zajlanak. Ami az egyiknek öröm, az a másiknak fájdalom. Semmi sem kimondottan ellenünk történik, nincs egy hatalmas lény odafent vagy idelenn, aki ellenünk ármánykodna. Minden, ami történik, azért van, mert megtörténhet. Az élet nem szól többről, mint arról, hogy lélegzünk.
-
Kart karba öltve jár a vágyunk a fák között, az éj fátyla alatt. A te vágyad és az én vágyam. Egyedül csak a szerelem tudja, mi a fájdalom, a lélekig hatoló fájdalom. Csakis a szerencsések tudhatják, hogy a szerelem a boldogság is: amikor két lélek egyesül az ölelésben és együtt élnek tovább, és szûnnek meg létezni. Megbonthatatlan egység, szerelem a halálig. Ez a legszebb, a legszebb érzés, nem hagyni el egymást.
-
Elveszítjük az elragadtatást a Nemes Harcban elszenvedett kicsiny és szükségszerû vereségeink miatt. És minthogy nem tudjuk, hogy az elragadtatás nagyobb erő, amely a végső győzelemben teljesedik ki, hagyjuk, hogy kicsússzon az ujjaink közül, anélkül, hogy észrevennénk, elszalasztottuk életünk igazi értelmét. A világot hibáztatjuk bosszúságunkért, kudarcunkért, és megfeledkezünk arról, hogy mi voltunk azok, akik hagytuk elillanni ezt a magával ragadó erőt. Paulo Coelho
-
Senki nem mondhatja meg, kit szeressek. Még én se utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahová akaratom fölér - ez a lelkemnek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhatnak bele semmibe. A lélek itt már szabadon szárnyal, azzal és oda, akivel és ahová akar. Müller Péter
-
De aztán fordul az idő, egy év, vagy három év, vagy két hét - megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával vagy naptárral mérhető ideje?... - s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Márai Sándor