Téma
Első szerelem idézetek
-
Ha csak egyetlenegyszer éljük is meg a szerelmet, tudjuk, hogy szerelmesek vagyunk - mindenféle előzetes tudás nélkül. Éppen ez a szép benne! A veszélye pedig az, hogy ha valaki egyszer megtapasztalta, onnantól kezdve mindig azokat az érzéseket és élményeket fogja keresni. Ugyanazt és ugyanúgy, ami lehetetlen! Egy kapcsolaton belül is változik a szerelem megélt élménye az időben.
-
Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (...) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.
-
Leélünk két, tíz, húsz évet valaki mellett. Meglepődünk-e, mennyit felejtünk? Életünk óriási darabjai tûnnek el, emlékeink zavarossá válnak. Mit tettünk ennyi idő alatt? Hogy töltöttük párként az időnket? Itt-ott felmerülhetnek elszórt töredékek, de azt az első pillanatot sosem felejtjük el. A kéz, ahogy közelebb von, lecsukja a szemed, mialatt az idegen szájának édességét ízleled. Elmosódott kép a bőrről, a szemről, a szem elé hulló hajról, vállról. A képekből tündöklő láncot fonunk, a láncszemek sosem szakadnak szét, a gyöngyszemek nem gurulnak el. Velünk maradnak örökre. És megütközünk azon, hogy sokszor ez minden, amit a másikról megőrzünk.