Téma
Emberismeret idézetek
-
A nyelv ösztönön alapuló felfogása azok számára megrendítő, akik a nyelvet az emberi értelem csúcspontjának tekintik, és az ösztönökről az a véleményük, hogy azok csupán állati impulzusok, melyek a szőrös vagy tollas zombikat arra késztetik, hogy gátakat építsenek vagy magasra szálljanak és elinduljanak délnek. Steven Pinker
-
Egy ember akkor sem gép, ha szuperintelligens. Az alapvető különbség: egy géptől azt várjuk el, hogy azt csinálja, amire készítettük, és ha nem azt csinálja, akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül semmisítjük meg. Ha Polgár Judittal találkoznék, és sakkozni hívnám, egyáltalán nem lepődnék meg, ha azt válaszolná, hogy most nincs kedvem sakkozni, beszélgessünk inkább a költészetről. Ha az autóm azt válaszolná a slusszkulcs elforgatására, hogy semmi kedvem elvinni téged a körösztanyádhoz, beszélgessünk inkább, azonnal vinném a szerelőhöz, és ha az nem tudja megjavítani, akkor megsemmisíteném, vagy alkatrészenként értékesíteném, mert nekem így nem kell. Holott ezzel éppen azt bizonyítaná, hogy valóban intelligens, emberi értelemben. Mérő László
-
A nők már csak olyanok, hogy a tehetséges embernek mindenkor csupán hibáit látják meg, az ostobában pedig fölfedeznek minden lehető jó tulajdonságot. Mindenkor jó szívvel viseltetnek az ostobák iránt, mivelhogy ilyetén minőségükben az ő saját gyarlóságaikat legyezgetik, míg a kiváló ember jelenléte csak még szembeszökőbbekké teszi tökéletlenségeiket. Honoré de Balzac
-
Az emberekben igen erős a készség, hogy a gép alkatrészei legyenek. Ehhez egészen hasonló ugyanis az igazi közösségben is szükséges. Amikor például jönnek a vándorló rénszarvasok, akkor mindenkinek menni kell a vadászokat segíteni. Ez a fajta irányításnak való engedelmesség hozta létre a sikert, amit az ember elért az evolúció során. De amikor nagy tömegû lesz a társadalom, elkezd apró kisebb érdekközösségekre bomlani, és jönnek a konfliktusok és a háborúk. Csányi Vilmos
-
Az emberek, akárcsak a "nagy" politikusok esetében, képtelenek arra, hogy tárgyilagosan szemléljék az illető életének azokat a szakaszait, amikor még nem voltak híresek. Egy Napóleonban az utólagos krónikások már gyermekként is látni vélték a későbbi (amúgy kétséges) nagyságot. Ha a gyermek Nagy Ember így vagy úgy megnyilatkozott, bármit tett vagy mondott, azt már a későbbi nagy fényben úgy látták, mintha e nagysága lám, már akkor is megnyilatkozott volna, csak azok a szûk látókörû játszótársak vagy ostoba felnőttek nem vették észre. Nemere István