Téma
Irodalom idézetek
-
Akkor lesz igazi a gyerekirodalom, ha azt tehetséges emberek írják. Az, hogy különböző stílusok léteznek, technikai újdonságokkal megtûzdelt szövegek, az érdekesnek érdekes, de a lényegen nem változtat. A lényeg mindig az, hogy jól kell írni. Ehhez most rögtön hozzá kell tennem, hogy úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mégpedig azért, mert a gyerekek érzékenyebb közönség, az irodalom szinte szó szerint épül be a fejükbe, a lelkükbe, az életükbe. Csukás István
-
Van, aki úgy tud fogni, érinteni, hogy azt érzem, hogy tökéletes a testem. És nem azért tökéletes, mert ilyen, vagy olyan, hanem a maga egyértelmûségében, önmagáért és önmagától tökéletes. Mint egy földcsuszamlás, vagy hegygerinc, olyan nyilvánvalóan önmaga. És ahogy fog, érint, elkezd a testem élni a kezei között. Zsizsegnek az atomok és molekulák, ünnepel az egész test! Az érintés legalább olyan sokrétû, mint az írás mûfajai. Történeteket lehet kibontani érintés közben. Soma
-
Hogyha az ember elolvas egy könyvet, akkor az alakok, akik megjelennek az ember előtt, a táj, a helyszín, az tulajdonképpen két ember alkotása, az íróé és az olvasóé. Az író a szavaival megfogalmazza, világossá teszi, érzékelteti, hogy mire kell gondolnunk, és mi ennek alapján az élettapasztalatunkból fakadó képpel együtt közösen alkotjuk meg (...) bármelyik hőst. Szabó István
-
Történeteken keresztül minden világosabb: (...) ezért adunk ki könyveket - hogy a könyvekben megírt történeteken keresztül minden világosabb legyen, hogy valami keveset megértsünk (és megértessünk) abból, ami történik körülöttünk, akkor is, ha úgy tetszik, hogy minden kusza és érthetetlen, hogy összemosódik jó és rossz, vagy éppen sûrûsödik a sötétség.
-
Az irodalom legyen verejtékszagú, testközeli. (...) Az olvasóhoz akarok fordulni, megragadom, és izzadt ölelésbe zárom, hogy ne szabadulhasson. Mindig arra törekedtem, hogy bántsam az olvasót, de ugyanakkor jobb kedvre is derítsem. Szerintem egy könyv sok szempontból igazán eleven és igazán veszélyes legyen. Stephen King
-
Fiatal koromban mindig azon igyekeztem - és milyen keservesen! -, hogy kifejlesszem magamban a vallásosságot és az esztétikai érzékemet. Itt van, mondtam magamnak, két hallatlanul fontos és izgalmas érzés. Az élet gazdagabb, melegebb, fényesebb, sőt szórakoztatóbb volna, ha át tudnám élni ezeket. Megpróbáltam. Elolvastam a misztikusok könyveit. Hiába, siralmas locsogásnak tartottam őket, aminthogy valóban azok is, ha az olvasó nem tud belehelyezkedni abba az érzelembe, amit a szerző megélt, amikor mûvét írta. Mert itt csak az érzelem számít. Aldous Huxley
-
A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tûnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni. Carl Sagan
-
Én úgy gondolok egy novellára vagy regényre, mint egy apró szívre, amely egy beláthatatlanul nagy, komplex testet képes életben tartani, mozgatni. Az erdő szíve is egy ilyen parányi izom, és mint író hiszek abban, hogy minél többen olvassák, annál nagyobb lesz az az erdő/test, amit visszahozunk az életbe, és átmozgatunk.
-
Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul. Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkûségükkel egyetemben. Az erény és a bûn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre, a gazdálkodásra és viselkedésünk módjára erőltetünk. Nincs más történet, csak ez. Az ember, ha már ott tart, hogy lerázza magáról élete porát és pernyéjét, végül csak egyetlen kemény, világos kérdést vet fel: "Jó volt-e az egész, vagy rossz? Helyesen cselekedtem-e, vagy helytelenül?" John Steinbeck