Téma
Kutya idézetek
-
Amikor az ember igazi nagy gödörben van, és mind a két oldalon egyformán sokasodnak az érvek, (...) leteszi a voksot az egyik oldalra, akkor hirtelen megnőnek a szemében a másik oldalnak az értékei. Erre átteszi oda a voksát, akkor meg az ellenkező oldal értékei nőnek meg... Amikor ilyen patthelyzet van, akkor az ember hatalmas fogak közt őrlődik. Jordán Tamás
-
A tudomány szelleme egyben a jóakarat, a kölcsönös tisztelet és az emberi összetartás szelleme is. Ez azért van így, mert a tudományt nem egyetlen nemzet vagy emberfajta hozta létre, az az emberiség közös tulajdona, és a legkülönbözőbb származású és eredetû emberek teremtették meg. A tudósok egyetlen közösséget alkotnak, amely nem ismer térbeli és időbeli határokat. Bár én egy adott korban és egy adott közösségben élek, Newton, Pasteur és Bach állandó társaim. Bármelyik tudós közelebb áll hozzám, mint az utcabeli tejesember, és (...) mi, tudósok békésen meg tudjuk beszélni a problémáinkat még akkor is, ha kormányaink szívesebben látnák az ellenségeskedést. Szent-Györgyi Albert
-
Szigorú értelemben nem igaz, hogy a jellem változatlan; e közkedvelt mondat inkább csak azt jelenti, hogy egy ember rövid élettartama alatt ható motívumok nem szántanak elég mélyre ahhoz, hogy elvágják a lélekben a sok évezred gyökerét. Képzeljünk el azonban egy nyolcvanezer éves embert és mindjárt nagyon is változékony jellem áll előttünk: mintha egész sereg individuum fejlődne ki egymás után belőle. Friedrich Nietzsche
-
Abban a pillanatban, amikor meghal valaki, hirtelen ránk zuhannak a többletjelentések, minden mondata, szava, gesztusa felértékelődik, és ezzel együtt gőzbe von a lelkifurdalás, a gyötrelem a kimondatlan, a pótolhatatlan, a megismételhetetlen miatt, nem mondtam el neki vagy nem mondtam elégszer, nem kérdeztem meg, nem voltam ott, nem öleltem át, nem hívtam meg egy sörre, nem veregettem hátba, nem hívtam fel, és már soha többé nem is tehetem, és aztán eltelnek ezek a pillanatok, enyhül, csillapodik az önvád, és lassacskán minden visszatér a szokásos medrébe, megy minden tovább - ugyanúgy -, a következő halálig.
-
- Egy ideje tulajdonképpen semmi mást nem csinálok, mint az igazságot keresem... Tudja, mire jöttem rá? Hiába keresem, mert nincs. (...) - Ne is keresse. Amíg fiatalabb voltam én is kerestem az igazságot. Akkor hagytam abba, amikor rájöttem, kár keresni azt, ami nincs. Mert mindenkinek annyi igazsága van, amennyit megteremt magának.