Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Nem adnálak senkinek, semmiért. Illetve... de. Igen. Adnálak. Valakinek, ingyen. Önmagadnak. Neked bármikor visszaadlak, ha kéred. Hiszen szabad vagy. Nem sajátíthatlak ki, nem köthetlek magamhoz. (...) Az ajtó nyitva áll. Bármikor beléphetsz, bármikor kiléphetsz. Nem azért léphetsz ki, mert nincs szükségem rád. A legnagyobb fájdalom lenne. De szeretlek. És ezért léphetsz ki. Csitáry-Hock Tamás
-
- Ha összeházasodunk, táncolsz majd velem? Táncolni nagyon kellemes dolog. Miért nem mondod ki azt, amire gondolsz? - Miért mondod ki mindig, amire gondolsz? Miért kell vezetned, ha én akarok vezetni? Ha táncolni akarok, akkor majd felkérlek. És ha beszélni akarok, majd kinyitom a számat és beszélek. Mindenki azzal gyötör, hogy többet beszéljek. Mire jó, ha kimondom, hogy örökké csak rád tudok gondolni? Mire jó, ha kimondom, hogy néha nem tudok gondolkodni és dolgozni sem? Miért jó, ha megmondom neked, hogy csak akkor félek, amikor a többiek, ha úgy érzem, hogy veszélyben vagy? Ezért ülök a tornácotokon (...). Azért, mert mindenkinél jobban féltelek. És igen, táncolok veled az esküvőnkön.
-
Az emberek, azt hiszem, ott rontják el, hogy akkor házasodnak össze, amikor még tombol a szerelem közöttük, és nem értik, hogy onnan miért vezet lefelé az út. Egy kapcsolat, házasság sok munkával, belefektetett energiával jár, nem mûködik magától. Azt hiszem, a szenvedély, a tûz szinten tartása fontos, és az, hogy a másik irányába még évek múltán is érdeklődő maradj.
-
A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak manapság saját szabályokat határoznak meg, amelyek a kapcsolatukat és az együttélésük módját szabályozzák. Önmagában ez nagyon pozitív fejlemény, de ettől még nem lesz egyszerûbb az együttélés. Alfons Vansteenwegen
-
- Miért csinálják ezt? Tagadják, hogy bármit is elszúrtak volna a kapcsolatukban. Miért nem vállalják a felelősséget és lépnek tovább? (...) - Talán mindenki attól fél, ha bevallja a hibáit, akkor mások gyengének tartják ezért. - Hát látod, itt téved mindenki. Mert ez maga a felelősség. Egyetértesz? Mert az élet sorozatos baklövésekből áll, igaz? - És aztán életünk végén bánjunk, hogy nem volt belőlük több.
-
Lehet, hogy a pokol nemcsak a babonaság és a félelem szüleménye? Úgy tetszik, tudatunk körén kívül rettenetes szakadék tátong, amelyben ijesztő szörnyek nyüzsögnek, titokzatos lények, rejtélyek! S akit egyszer elcsábít a kíváncsiság, belenéz a szakadék mélyébe, elveszett! Wladyslaw Stanislaw Reymont