Téma
Segítségnyújtás idézetek
-
Hasznos dolog a migrén, mert bárhol és bármikor elfogadják kifogásként. (...) Elég, ha egy kicsit bandzsítok, és a homlokomat masszírozom, valaki garantáltan megkérdezi, megint az a fránya migrén gyötör-e. Ilyenkor csak bólintok, és közlöm, hogy "jobb, ha most ledőlök egy kicsit". Nincs több kérdés, vita lezárva, slussz.
-
Az embereknek egyszerre több arcuk lehet... van, aki angyalt játszik, de valójában ördög. Van, aki barátnak tûnik, esküdözik és fogadkozik, hogy segíteni akar, míg valójában csak arra vár, hogy megfordulj és a hátadba döfhesse a kést. De a legszomorúbb, amikor egy rendes ember valamilyen álarc mögé rejtőzik, mert egyedül így tudja megvédeni, akit szeret.
-
A hajléktalan emberek is emberek, és nem szabad velük másképp bánni. Annak ellenére, hogy a társadalom ezt a nyomást teszi az emberekre, hogy el kell ítélni őket, mert csak a terhünkre vannak. Én nem ezt gondolom. A társadalomnak feladata mindenkit a lehető legjobb helyre húzni azon a bizonyos létrán. Kozma Lilla Rita
-
Azzal a mantrázással, amit sokan imádkozásnak neveznek, ami meg nem értett és át nem élt szavak, mondatok halmazából áll, és amiket oda sem figyelve elhadarsz, nem biztos, hogy oda jutsz, ahová szeretnél. (...) A valódi ima a szívből jön, és egy egész más minőséget képvisel. Úgy hívják, egész egyszerûen: hála. Ara Rauch
-
Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja: a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot ûz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni: megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja. Ezért van annyi középszerûség a világon. Bársony István
-
A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk, aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk, aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján, de néhány szerencsétlen egyszerûen feladja a küzdelmet.
-
Amilyen nehéz feljutni a csúcsra, olyan könnyû lezuhanni onnan. Lehet, hogy sokan segítenek odakerülni, de mind eltûnnek, ha levisz az utunk. Aki addig a kezét nyújtotta, olyankor már visszahúzza és elfordítja a fejét. Amikor a hátad mögött döntenek el valamit, a fények nem lassan, hanem azonnal kialszanak.