Téma
Színésznő idézetek
-
Szeplők vannak az orra körül. És a haja nem is szőkés, hanem gesztenyebarna. De főleg a szeplőitől kell folyamatosan jókedvûnek lenni. Beleszeretni, valósággal. Nem csak megjátszani, nem csak szerepet alakítani. Én is mindig csak megjátszottam. A legtöbb lány azért játssza meg, nehogy azt mondják róla, hogy nem kell senkinek. Azután következnek a srácok, egyik a másik után, és sorra elmúlnak, egyik a másik után, mert mikroszkóp alatt mindegyikről kiderül, hogy nem ő a Megálmodott. Szilvási Lajos
-
Valahol olvastam, hogy Budapestet leginkább egy hatvanas dívához lehetne hasonlítani, egy olyan nőhöz, aki egyszer ünnepelt szépség volt, de erős fényben már jól látszanak a ráncai. Éjjel azonban újra felveszi a csillogó ruháit, és tündököl. New York sem fiatal már, de eltakarja a ráncait, éjjel-nappal vibrál, és mindig újat mutat magából.
-
Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott. Sylvia Plath