Téma
Tanács idézetek
-
Meg kellett bocsátanom a barátaimnak, akik azt mondták, hogy imádkoznak értem. Ellenálltam a kísértésnek, hogy azt feleljem: "Köszönöm, nagyra értékelem, de fel is áldoztál egy kecskét?". Ugyanúgy érzek ezzel kapcsolatban, mintha valamelyikük azt mondaná: "Épp most fizettem egy vudu-doktornak, hogy varázsoljon az egészségedért". Micsoda hiszékeny pénzkidobás, amit fontosabb projektekre is el lehetett volna költeni! Ne várják el tőlem, hogy hálás legyek, vagy akár közömbös! Nagyra értékelem a szeretetet és a nagylelkûséget, ami motivált, de bárcsak találtál volna egy észszerûbb módot arra, hogy ezt kifejezd! Daniel Dennett
-
A manapság írt történetek mind nagyon szépek, jelentősek, mélyek és hasznosak, temperamentumosak vagy higgadtak. Az egyiknek előszava van, a másiknak utószava. De miért nincs egyiknek sem közbeszava? Az világos, hogy az írónak legalább egyszer egy könyv folyamán tisztáznia kell szándékait, céljait, okait. Honnan hová tart? Miért? Kinek? Hogyan? De - úgy hiszem - az előszóban ez még túl korai. Az olvasó azt gondolhatja: "No lám, még el sem kezdte, de máris magyarázkodik, ebből semmi jó nem fog kisülni." Az utószóban pedig már túl késő, a befogadó ekkor már csak legyint: "Most már mondhatsz, amit akarsz, írókám! Mit számít? Túl vagyunk mi már ezen, ennek így semmi értelme." Legjobb tehát pontosan a könyv kellős közepére tenni ezt a részt, s így közbeszót alkalmazni. Cserna-Szabó András
-
Emberek haltak már meg tífuszban, pestisben, de attól, hogy rossz döntést hoztak, még nem. Mi olyan ijesztő abban? (...) Egyetlen olyan menedzsert sem ismerek, akinek - a hierarchia bármelyik szintjén is - egyetlen rossz döntés miatt kellett volna otthagynia az állását. Ha igen, akkor ez nem az első és nem az egyetlen volt, hanem az utolsó egy hosszú sorban.