Téma
Vágyakozás idézetek
-
Az "én", aminek képzeljük magunkat, nem fix, nem szilárd. Az "én" sokkal inkább hasonlít egy homokkupacra, amelyet süvítő szelek hordanak ide-oda, a kismillió információ ugyanis újra és újra átalakítja az idegrendszeri kapcsolatainkat. Az "én", aki elkezdte olvasni ezt a mondatot, már nem teljesen ugyanaz, mint az az "én", aki a mondat végére ért. Ezredmásodpercről ezredmásodpercre változunk. A memória tartja össze az éntudatunkat, ezért nem ébredünk egyik napról a másikra feministaként, aztán másnap meg úgy, hogy bohócnak állunk. Ruby Wax
-
Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerûen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget. Ken Liu
-
Úgy érzem magam, mint mikor a Cápákat nézem, isten tudja, hányadszor, és a férfiak ott imbolyognak a kis csónakban a sötét tengeren, részegek és énekelnek, és minden kellemes és jó, és azt fantáziálom, hogy a filmnek ebben a most látott verziójában a cápa tán nem ér az evolúciónak arra az igen magas fokára, hogy befaljon egy csapat emberi lényt, hanem békésen tovább úszkál, és senki nem esz meg senkit. És nézem, miközben tudom, amit tudok, és ez bizonyosság, de mégis, haloványan azt remélem, hogy az az egyetlen kazetta került hozzám, amelyet a valósággal szembenézni nem tudó érzékeny lelkemnek készítettek.