Téma
Zenész idézetek
-
Te is hangszer vagy, hegedû. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze. Csitáry-Hock Tamás
-
Az őszinte zene őszinte érzelmeket generál bennünk: fájdalmat, szenvedélyt, örömöt, bármit... de csak akkor, ha igaz a csengése. Úgy gondolom, hogy csak azoknak az embereknek lenne szabad dalokat írniuk, akik leküzdhetetlen vágyat éreznek arra, hogy megszólaljanak, és kifejezzék az érzéseiket. A mondanivalójuknak először is nekik maguknak kell fontos legyen, nem írhatnak dalokat a rajongók, a kritikusok vagy a producerek kedvéért. Így lehet megkülönböztetni az igazi zenészeket a pozőröktől.
-
Bárkivel előfordul, hogy egy zenemûvet újra és újra meghallgat, és ilyenkor újabb, korábban észrevétlen harmóniákat fedez fel benne; a matematikus is gyakran éppily örömöt lel a bizonyítások újraolvasásában, mert ilyenkor tárulnak fel az őket leheletfinoman összetartó apró részletek. Marcus du Sautoy
-
Mint író, könnyezve s alázattal fogadom az ihletet az emberek lelkéből fakadó átélt, sokrétû életet. Mint operettszerző, bohém s csodás szeretetet mutatva a külvilág felé, meghatva a világ létezésétől, alkotom dalaimat. Mint költő, vágyaim szárnya repít tova oda, hol múzsám vár, hogy újra átéljek egy szívdobbanást. S e háromság nevem: Mûvész!, ki visszaadja az emberekről másolt méltóságot az embereknek.
-
Egy mûvész alkotó géniusza, ha nem is szükségszerû, hogy ennek tökéletesen tudatában legyen, mindig arra törekszik, hogy formába öltöztesse valamely álmát. Ez az álom irányítja minden erőfeszítését, s a mûvész a kudarcok, félsikerek, sutaságok vagy szerencsés véletlenek sorozatán keresztül tapogatódzva igyekszik megragadni, foglyul ejteni - míg csak egy szép napon végre valóságra tudja váltani. A mesteri tudás, mindent összevetve, mintha nem is annyira a kifejezési eszközök elsajátításából következnék, mint abból, hogy a mûvész birtokba veszi azt a belső igazságot, amely egyszersmind sajátos nyelvre is kényszeríti. Az alkotó szellem mindenekelőtt ennek az álomnak az eredménye.