Adam Foulds

Az erdő önmagába hal, növekszik, miközben a formák elenyésznek, felfalatnak, újból meghosszabbodnak.

Az élettelen dolgoknak, a szervetlen dolgoknak is megvan a maguk energiája.

Semmi nem termeli ki nagyobb bizonyossággal a lelki zavarokat, mint a család.

Semmi szégyellnivalót nem látok abban, ha valakinek családja van. Általában nem olyasmi ez, amiben dönthetünk.

A túlzott szakosodás véleményem szerint nem segíti a tudományt. Ha egyesítő erejû gondolatokat keresünk, muszáj minél szélesebb körû szellemi tevékenységet folytatnunk.

A törvényes és a természetes nem egy és ugyanaz.

Az, hogy valami soha nem történt meg korábban, még nem jelenti azt, hogy soha nem is történhet meg.

Mi haszna folyton kérdezni? Mintha a gondolkodás a legcsekélyebb mértékben is segíthetne. Semmit nem lehet érvekkel létrehívni. Ami létezik, az létezik. Csak egyetlen dolognak van haszna: ha az ember szétfoszlatja maga körül a gondolatfelhőket, ha a semmiben létezik. Ha semmivé válik. Ha ugyanolyan üres, mint a hideg. És vár.

A közönség ízlése egyre inkább a hasznos könyvekhez és a prózában írott regényekhez pártolt. De a költészet fennmarad. A civilizációnak mindig is szüksége volt rá.

Szeretni azt az életet, amelyik lehetséges: ez is szabadság. Talán nincs is másféle szabadság.

A sorscsapások éket vernek az emberek közé. (...) Részben éppen ez a rendeltetésük. Isten küldi őket ránk, így kényszerítve bennünket, hogy Õhozzá folyamodjunk, hogy belássuk: Õ a mi igaz menedékünk, hogy csapodár és szeszélyes embertársaink megbízhatatlanságától elvezessen bennünket Krisztus menedékébe.