Az erdő önmagába hal, növekszik, miközben a formák elenyésznek, felfalatnak, újból meghosszabbodnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erdőt úgy uralják a fák, akár a mélytengeri lények az óceánok vizét. Az erdő kedve szerint eltaszíthat magától vagy elnyelhet. Murakami Haruki
2. Az emberi természet ismétli önmagát. Boris Vallejo
3. Esik a hó - a természet ismétli önmagát.
4. Minden növény, minden állat, amely felnő, tenyészik, majd egyaránt elpusztul, de nem hal meg igazából. Csak az őt formáló erő ölt más-más alakot. Benyák Zoltán
5. Az élet körbenövi a veszteséget, az új szépen, lassan alakul.
6. Nem a válaszok nőnek, nőnek meg olyan nagyon, hanem az élet lesz egyre, egyre nagyobb vadon. 30y
7. Mindegyik fa magában küzd, a következmény pedig az lesz, hogy nagy különbségek keletkeznek produktivitásukban. Akadnak egyes példányok, amelyek vadul fotoszintetizálnak, és csak úgy bugyog bennük a cukor. Ezáltal erőteljesebben növekednek, jó formában vannak, mégsem élnek különösebben sokáig. Egy fa ugyanis csak annyira lehet jól, amennyire az őt körülvevő erdő is jól van. Ott azonban sok vesztes is áll. Peter Wohlleben
8. A lét egykedvûn újitja magát: ez a szabálya. Ami halott, a földnek adja át, s új testet ölt magára. Keresztury Dezső
9. Az éveink gyilkosan fölfalnak; a természet biztos sorrendet tart.
10. Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszûnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek. Émile Zola