A sorscsapások éket vernek az emberek közé. (...) Részben éppen ez a rendeltetésük. Isten küldi őket ránk, így kényszerítve bennünket, hogy Õhozzá folyamodjunk, hogy belássuk: Õ a mi igaz menedékünk, hogy csapodár és szeszélyes embertársaink megbízhatatlanságától elvezessen bennünket Krisztus menedékébe.

Kapcsolódó idézetek

1. A sorscsapások felett nincs hatalmunk. Muszáj elviselnünk, ami történt, bármilyen nehéz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy nem gyûlöljük meg az életet, különösen nem a mások boldogságát azért, mert a miénk elveszett. Kornis Mihály
2. A sors csapásainak gyakran az a sajátságuk, hogy - bármily tökéletesek vagy bármily hûvösek vagyunk is - napfényre hozzák a bensőnkből emberi természetünket, és kényszerítik, hogy felbukkanjon. Victor Hugo
3. A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.
4. A sorscsapások bölcsebbé és erősebbé tesznek. Joanne Kathleen Rowling
5. A végzet szele sodor bennünket ide-oda (...). De amikor kikötünk ott, ahová ez a szél sodort, azzá formáljuk magunkat, ami lenni akarunk és tudunk. Nora Roberts
6. A szenvedés nem Isten szándéka. Neki ez fáj, és azon lesz, hogy segítsen. A gonosz célja épp az, hogy hátat fordítsunk Istennek, hogy megtagadjuk a nehézségek között. Fontos, hogy elkerüljük a csapdákat. Az önvád, a miértek, a helytelen istenkép csapdáját. Amit nem értek, azt engedjem el. Nekem semmit sem kell tennem egy ilyen katasztrófahelyzetben, csak maradjak Isten mellett, és engedjem, hogy szeressen és segítsen. Sterczer Hilda
7. Emberek vagyunk, tudnunk kell elviselni a sors csapásait. Euripidész
8. A balsors a mi legfőbb urunk és legfőbb barátunk. Megtanít az élet igaz értelmére. Ha majd szenvednek, (...) tudni fogják, amit tudni kell, hinni fogják, amit hinni kell, tenni fogják, amit tenni kell, és olyanok lesznek, amilyennek lenni kell. Anatole France
9. Azt hisszük, a sors gonosz, megkeserít, rabbá tesz, ezért határtalan türelmetlenséggel szidjuk, átkozzuk, pedig a mester tudja, mit csinál. Nem tûrést, szenvedést, megalázkodást kíván, (...) hanem hogy megmaradjunk embernek, acélosan, hajthatatlanul. Lakatos Menyhért
10. Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Szurovecz Kitti