Ady Endre

Az új forradalmakat (...) szamárság volna a régiek mintájára csinálni. A görögtüzet hagyjuk az ellenségeinknek. Mi pedig lépjünk elő avval, amiből nekünk több adódott, mint a klerikálisoknak, feudálisoknak, sőt mondjuk az ostoba és konok burzsoának is: az ésszel.

Álmom az Ige, az Üdv, az Út: Be hazug élet, óh, be hazug.

Én nem leszek a szürkék hegedőse, Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze: Röpülj, hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse.

Harccal jön minden ember S minden harcnak bánat a vége, Ne legyek most már többé Senki élőnek ellensége.

Uram, az én rögöm magyar rög, Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámor-biztatásod? Mit ér a bor- és vér-áldomás? Mit ér az ember, ha magyar?

Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások.

Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tûnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy.

Sírt az ajtóm. Csöndben belépett Valaki és nevetett, Valaki, kiért sokat sírtam S akit halottan is szeretek.

Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.

A Hajnal nem ragyogó, Az Éj fehéren lebben, Az Isten nem jóságos, Az Ördög nem kegyetlen.

Epesztő, forró, balga láz Égető lángja sorvaszt érted, Egy csókodért mindent od`adnék Egy csókodért nem kell az élet!