Agatha Christie

A férfiakat csak a férfiak tudják igazán megítélni.

Ebben a pillanatban mégis csak anya volt, csak anya, és semmi más - aki bármilyen eszközzel, legyen az tisztességes vagy tisztességtelen, meg akarja oltalmazni gyermekét. Hajlandó lett volna akár foggal és körömmel is harcolni.

A boldog emberek azért nem viszik semmire, mert olyan jó viszonyban vannak önmagukkal, hogy fütyülnek mindenre.

A legtöbb sikeres ember boldogtalan. De éppen ezért vannak sikereik - kénytelenek mindig abból meríteni önbizalmat, hogy elérnek valamit, amire a világ felfigyel.

Tudta, hogy kevés asszony képes olyan intenzíven, reménytelenül szeretni, mint ő! Szívesen halt volna a férjéért; kész volt hazudni, mesterkedni, szenvedni érte! Ehelyett büszkén és rezerváltan elfogadta a számára kijelölt helyet.

Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében.

Micsoda képtelen ostobaságokat hord össze az ember, ha szerelmes! Annak idején nem hangzott olyan ostobán, de így, higgadtabban felmelegítve! Miért nem tudják a nők elfelejteni az ilyesmit? A férfiak nem szeretik, ha folyton emlékeztetik őket, milyen szamarak voltak.

Az volt a baj, hogy túl gyakran találkoztak. Nem lehet egy viszonyt állandóan forrponton tartani. Ritkábban kell találkozniuk - lazítani kell egy kicsit.

Élvezem, hogy gonosz vagyok. Igen. (...) Határtalanul élvezem. Sok mindent láttam az életben, Ruth. Szinte mindent kipróbáltam már. Voltam színész, boltos, pincér, segédmunkás, hordár és cirkuszi kellékes! Szolgáltam matrózként egy teherhajón. Részt vettem az elnökválasztási kampányban egy dél-amerikai köztársaságban. Ültem börtönben! Csak két dolgot nem csináltam még: nem robotoltam becsületesen egyetlen napig sem, és még soha nem fedeztem magam a költségeimet.

Az ember nem gondolkozik el az anyján, az apján, a nővérén vagy a nagynénjén. Egyszerûen léteznek, legközelebbi családtagok, mindenféle kérdőjel nélkül. Az ember nem gondolkozik el rajtuk, mint embereken. Még csak azt a kérdést sem teszi fel magának, hogy milyenek.

Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.

A tükör a valóságot tükrözi, de mindenki máshonnan néz bele. (...) Az emberek más-más irányból néznek a tükörbe, de a tükör ugyanaz, és ugyanazok a dolgok tükröződnek benne.

Egy férfi, ha udvarol egy valakinek, tud szívélyes, gáláns lenni, el tudja halmozni apró figyelmességekkel, és általában elbûvölően tud viselkedni. De ha igazán szerelmes, akkor csak bárgyú birkaszemmel tudja nézni.

Aki sokat hallgatott, azt nem könnyû szóra bírni, megtartja magának az örömét-bánatát, nem mondja el senkinek.

Nincs az a nő, aki életében egyszer ne csinálna bolondot magából.

Három dolgot nem lehet siettetni: le bon Dieu-t, a természetet és az öregeket.

Én már sokat láttam ezen a világon, és tudom, hogy két dolog biztosan igaz. Egy jó ember tönkremehet abba, ha rossz asszonyt szeret, de ugyanúgy fordítva is áll. A rossz embert is tönkreteheti egy jó asszony iránti szerelme.

Minden legyen fehér vagy fekete, minden legyen határozott körvonalú és jól definiált. De az élet nem ilyen, Mademoiselle! Bizonyos dolgok még nem estek meg, csak az árnyékukat vetik előre.

Magának rossz híre van, de a nők... a nőket az ilyesmi nem rettenti el. Ha maga kiváló jellem volna, szilárd erkölcsû férfiú, aki soha életében nem tett olyat, amit nem lett volna szabad, viszont megtett esetleg mindent, amit tennie kellett - eh bien! - akkor komoly kételyeim lennének a sikerét illetően. Tudja, az erkölcsi kiválóság nem romantikus tulajdonság. Habár az özvegyasszonyok nagyra szokták értékelni...

A nő, ha dühös, nemigen ügyel a kijelentései szigorú igazságára.