Szerző

Albert Einstein

A politika, sőt mi több, a vallási vezetők esetében is igen gyakran nagyon kétséges, hogy több jót vagy rosszat tettek-e.
Az ember - filozófiai értelemben vett - szabadságában semmiképpen sem hiszek. Az ember nemcsak külső hatások kényszere alatt, hanem belső szükségszerûségek hatására is cselekszik.
A saját létünk vagy egyáltalán az élőlények létének értelmét és célját kutatni - objektív szempontból - mindenkor értelmetlennek tûnt fel nekem.
A kényszer autokrata rendszere - meggyőződésem szerint - rövid idő alatt degenerál, mert az erőszak mindig az erkölcsileg alacsonyabbrendûeket vonzza és, - meggyőződésem szerint - szabály, hogy zseniális tirannusok utódaiként latrok szoktak következni.
Nem becsülöm azt az embert, aki élvezettel tud a sorban zeneszó mellett menetelni; ez az ember agyát csak tévedésből kapta, hiszen teljesen elegendő lett volna neki a gerincvelő is.
Egy istent, aki alkotásait jutalmazza és bünteti; akinek akarata van, olyat, akit mi magunkon kívül megélünk, nem tudok elképzelni. Sőt még azt az individuumot sem tudom elgondolni, aki túlélné testi halálát: akármennyire is táplálják ezt a gondolatot - félelemből vagy nevetséges egoizmusból a gyenge lelkûek. Részemre elegendő az élet örökkévalóságának misztériuma, a leendő csodálatos felépítésének tudata és sejtése és az alázatos igyekezet, hogy a természetben megnyilvánuló értelem legparányibb részét is megérthessem.
A legnagyobb tanári mûvészet az alkotás és felismerés örömének felébresztése.
A fantázia fontosabb, mint a tudás.
A politika a jelenre vonatkozik, de az egyenlet egy örökkévalóságra szól.
Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket.
A legszebb dolog, ami embernek osztályrészül juthat, az élet misztériuma.
Nekem sohasem tûnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem). Az én eszményeim, amelyek szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, szépség, igazság.
Ami igazán számít, az az intuíció.
A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.
Szinte szégyellem magam, hogy ilyen békében élek, miközben mások küzdenek és szenvednek.
Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk.
Az Isten szó számomra nem más, mint az emberi gyarlóságok kifejeződése és terméke, a Biblia pedig kétségkívül tiszteletre méltó, ám mégis primitív legendák gyûjteménye, amelyek emellett meglehetősen gyerekesek is. Legyen az bármily kifinomult is, semmilyen magyarázat sem tud meggyőzni ennek ellenkezőjéről.
Nézz a természet mélyére, és mindent jobban fogsz érteni!
Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád.
A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.