Nekem sohasem tûnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem). Az én eszményeim, amelyek szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, szépség, igazság.

Kapcsolódó idézetek

1. Én sohasem kerestem a jót és a rosszat, az igazat és a hamisat! Nem én, soha az életben! Én mindig csak azt néztem, hogy mi az, ami kellemes nekem. S törekedtem azt meg is szerezni magamnak.
2. Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét. Anatole France
3. Az ember természetéhez hozzátartozik, hogy mindig a lehető legjobb színben akar mutatkozni. Ez az iskolától kezdve egyik alapelvem volt, néha dicsekedtem egy keveset, eltértem egy kissé az igazságtól, kiszíneztem némiképp a valóságot. Ezt soha nem szégyelltem. Szerintem nagyon is természetes dolog. Azt hiszem, muszáj ilyesmit csinálni, ha az ember vinni akarja valamire. Muszáj minél előnyösebb képet kialakítani önmagunkról. A többi ember átveszi az önértékelésünket. Agatha Christie
4. Tudós vagyok. Élvezetet találok a felfedezésben. Nem az ad élvezetet, hogy az ember valami újat teremt, hanem az, hogy rábukkan valami olyasmi gyönyörûségre, amely mindig is ott volt. Richard Feynman
5. Legfőbb kívánságom mindig az volt, hogy megtanuljam az igazságot megkülönböztetni a tévedéstől, avégből, hogy tisztán lássam, miképpen kell cselekednem, s biztonsággal haladhassak előre ebben az életben. René Descartes
6. Mindenkinek megvan a maga metódusa. Ami engem illet, én mindig szíves-örömest egyesítettem a hasznosat a kellemessel. Agatha Christie
7. Barátság, tündöklő csoda, te sorsom éltetője, napja, tebenned nincs érdek, se hála, a lélek nem gondol magára, mikor te késztetsz áldozatra. Barátság, tiszta szenvedély, lobogj nekem, amíg csak élek, tebenned mindig megtaláltam a jóra érző emberséget. Fodor András
8. Az ember azt imádja, ami elragadja őt, a szépséget vagy a szellemet, de soha sem azt, ami untatja: az erkölcsöt. Lux Terka
9. Soha nem azért utaztam, vagy keveredtem kalandokba, hogy mások vagy a magam szemében hősnek tûnjek, csak nyugtalan teremtmény voltam, s időnként racionálisan nem megmagyarázható indokok alapján mennem kellett. A luxust nem kerestem, a kényelmetlenségeket mindig elviseltem, mert tudtam, az igazi utazás lehetőséget ad a rácsodálkozásra, a világ elemi dolgainak a felismerésére, kérdéseket vet fel, és kételyeket ébreszt nem csak a látottakkal, hanem saját látásmódunkkal, önmagunkkal szemben is. Végül végképp keresztet vetettem az önzőkre, a törtetőkre, a pénznek élőkre meg azokra is, akiknek a szíve nem volt elég alázatos ahhoz, hogy megszerezzék a jogosultságot az álmaikra és a reményeikre.
10. A helyes önismeret mindig jó.