Ugrás a tartalomra
Az, hogy az ember mindig egy lépéssel előrébb járjon a szerelemben, folyamatos éberséget igényel. Ha valaki sikeres hódításra készül, minden mondatát jól meg kell gondolnia, minden gesztusra oda kell figyelnie, minden pillantásnál résen kell lennie. Más szóval, egy lépéssel előrébb járni kimerítő foglalatosság. De ha egy lépéssel hátrébb járunk? Ha hagyjuk, hogy elcsábítsanak minket? Nos, az olyan, mintha hátradőlve szopogatnánk a borunkat, és minden kérdésre gondolkozás nélkül rávágnánk azt, ami legelőször az eszünkbe jut.
Kapcsolódó idézetek
-
A szerelem nem valami olyasmi, amit meg kell "találnunk". A szerelem folyamatosan körülöttünk van, és csak a megfelelő körülményekre vár, hogy felfedje magát. Egyszerûen nem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket. Gyakorlást igényel, hogy kitárd a szíved, sebezhető merj lenni, és kényelmes legyen számodra a bensőséges viszony.
-
A nőt fokozatosan kell megismerni, szép lassan, mint ahogy a jó bort sem öntjük le a torkunkon azonnal, hanem kóstolgatjuk, ízleljük a nyelvünkön, ahogy szétterül, s mikor már minden sajátosságát kiismertük, akkor térünk rá újabb fokozatra: kortyolunk még egyet, új ízeket keresünk. (...) Az út a másik megismeréséhez önmagában már élvezet. Soha nem értettem meg azokat a fiatalokat, férfiakat, akik azonnal ágyba hurcolják a nőt. És megkezdődnek az elgondolkodtató, megfontolt beszélgetések, kézszorítások, egymás szemébe nézések, melyek felkészítenek minket arra, amit amúgy is mindketten akarunk. De mennyivel szebb és emberibb így!
-
Minden szerelemben van egy olyan pillanat, amikor még kimondhatjuk: hopp, megállj. Ha az ember ezt elszalasztja, akkor el van veszve, és végig kell csinálnia mindent a keserves befejezésig.
Jan de Hartog
-
Nagyon gyakran előfordul, hogy az első szerelembe esési fázis kimarad. Egyszerûen átugorjuk. Hiszen már olyan jól ismerjük egymást, már annyira bizalmas viszonyba kerültünk egymással. Olyan, mintha mindig is együtt lettünk volna. Ez azonban össze is zavarhat bennünket, mivel szilárd elképzelésünk van arról, milyen fázisokon kell végigmennie egy kapcsolatnak.
Pierre Franckh
-
Ha az embernek elterelődik a figyelme, egyetlen rossz lépés is elég, hogy a mélységbe zuhanjon. Folyamatos éberségre van szüksége - de az is rossz, mert az is azt jelenti, hogy egyfolytában arra gondol, arra figyel.
Kim Stanley Robinson
-
A szerelemben mindig van egy nagy adag fájdalom, és annak lehetősége, hogy valaki sérülni fog. A nők mindig azzal rontják el, hogy túlságosan hamar elkezdenek tervezni, azt hiszik, ha görcsölnek és mindenáron belekapaszkodnak a férfiakba, akkor majd mellettük marad. Elég sok férfi mocskos dolgát tudom, hogy azt mondhassam, hatalmasat tévednek. Megijednek a beléjük kapaszkodó nőktől. Félnek tőlük. Elmenekülnek. Abban a pillanatban, amikor egy nő elkezd túlságosan ragaszkodni bizonyos dolgokhoz, emberekhez, pénzhez... elszúr mindent! Az élet azt a nehéz feladatot állítja elénk, hogy mindent becsüljünk meg, és ne ragaszkodjunk túlzottan semmihez sem!
-
Kell valami olyat találnunk, amiért lelkesedünk annyira, hogy kockázatot vállaljunk érte, átugorjuk az akadályokat és áttörjük a falakat, amelyekkel mindig szembe találjuk önmagunkat. Ha nincs meg ez az érzés azzal kapcsolatban, amit csinálunk, az első nagy akadálynál meghátrálunk.
George Lucas
-
Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy a szerelem sorsszerû, erőszakos esemény, mely váratlanul érkezik, ezért csak passzív várakozással közelíthetünk felé. A szerelemre várni végzetes hiba, mert ezáltal várakozó álláspontra helyezzük saját magunkat és életünket. A szerelem azonban nem passzivitásban esik meg, mivel a szerelem aktivitás. És ha aktivitás, akkor cselekvés vagy magatartás, amely megtanulható.
-
A szerelem sebezhetővé tesz. Érzékeny dolog. Törékeny. És én elveszek ezekben. Ha szerelmes vagyok valakibe, hajlamos vagyok eltünedezni. Sokkal egyszerûbb néhány hónapig imádattal nézni egymásra, gyûjteni a szép emlékeket, és belsős poénokkal viccelődni, majd elmenekülni abban a másodpercben, amikor a dolgok kezdenek komolyra fordulni, majd megismételni az egész körforgást egy új személlyel.
Jennette McCurdy
-
A magunkfajta emberek nem esnek szerelembe; mi mély és koromsötét helyekre zuhanunk. A szerelem az, ahova felmászunk, lépésről lépésre. Hátrahagyjuk magunkat, feljebb és feljebb emelkedünk önmagunknál, és fohászkodunk, hogy bírjuk erővel.