Anna Gavalda

Négy év már egy viszony. És már magát a "viszony" szót is borzalmasnak találom. Olyan, mint a "szerető": ronda.

Az élet lojálisabb a nőkkel. Az élet talán igen, de a társadalom nem. A társadalom, az a ribanc, minden szóhoz ítéletet csatol. Méghozzá évszázadok óta.

Mind tudjuk, hogy a boldogság nem létezik, és hogy milyen sok munkába kerül, hogy ennek ellenére is boldogok legyünk.

Ha valaki egy olyan nőt szeret, aki gyereket akar, vagy csinál neki egyet, vagy szabadon engedi.

Olyan parancsnak engedelmeskedni, ami megfoszt a becsületedtől, ez a katona tragédiája.

Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, sokkal jobban szerettem volna.

Csodálatos a természet, de nem igazán következetes, mert megtagadja az egyiktől azt, amit megadott a másiknak.

Azt sem tudom, hogy készül egy barát. Fogantatással? Vagy megtervezi saját magát? Aztán letesztelik? Vagy a lehető legolcsóbban lemásolják? Aztán szabadalmaztatják?

Hangulatjel. Az elnevezés éppen olyan közönséges, mint maga a dolog. Utálom ezeket a lusta cuccokat. Ahelyett, hogy az ember valóban kifejezné az érzelmeit, inkább elküld egy ilyet gyorsan. Megnyom egy gombot, és a világ összes mosolya egyformává lesz. Az öröm, a kétségek, a bánat, a harag, mindnek ugyanolyan a pofája. A szív összes heves érzése öt ronda kerek jelre redukálódik.