Szerző

Anton Pavlovics Csehov

A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.
Bolondnak hiába van a törvény.
A kezdő bírákat mindig zavarba hozzák a tárgyalóterembe lépő ismerősök. Amikor pedig elítélniük kell valamelyik ismerősüket, látszik rajtuk, hogy szeretnének elsüllyedni szégyenükben.
A boldogságtól nem hal meg senki, de a boldogtalanságtól sem pusztulnak el.
Mikor a természet megújhodik, megfiatalodik, felüdül, az emberben is új reményeknek, új óhajoknak kellene felbuzogni. Csakhogy az embert nehéz feltámasztani.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
Behunyt szemmel fekve egy éjjelen át olykor sok boldog évtizedet élhet át az ember.
Rendszerint a nagy dolgok omlanak össze.
Az adott szó többet ér a pénznél.
A szerelem elengedhetetlen feltétele a teljes szabadság.
A szerelmes ember nem osztozkodó. A szerelmes több, mint önző.
A szerelem nem tûr semmi határozatlanságot, semmi meggondolatlanságot.
A vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál.
Jobb e világon a törvényes férjtől kínokat elszenvedni, mint az utolsó ítéletkor a fogakat csikorgatni.
A korlátolt és hiú embereknek vannak perceik, mikor az a tudat, hogy boldogtalanok, bizonyos elégedettséggel tölti el őket, sőt önmaguk előtt valósággal kacérkodva dicsekszenek szenvedéseikkel.
Akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő, nem az, amiről én ábrándozom, hanem az, hogy tudjunk tûrni.
Mi mindnyájan öregszünk, mélyen tisztelt hölgyem, megvisel bennünket az idő szele.
A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.
Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bûneiktől.