Anton Pavlovics Csehov

A tehetségtelen, de nagyravágyó embereknek nem marad más, mint ócsárolni az igazi tehetségeket.

A bor meg a dohány elmossa az egyéniséget. Egy szivar vagy egy kupica vodka után (...) szétfoszlik az énje, és már úgy viszonylik magához, mint harmadik személyhez.

A közömbösség a lélek bénultsága, idő előtti halál.

Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.

Az ember jobbá válik, ha megmutatják neki, milyen valójában.

Erőszakkal nem lehet szerelmet szerezni.

Ha valami betegségre ezerféle orvosságot ajánlanak, akkor biztosan egy se jó, az a betegség gyógyíthatatlan.

Aki megcsalja a feleségét vagy a férjét, az megbízhatatlan, az könnyen elárulja a hazáját is!

Nem a pénzzel van baj. A szegény is lehet boldog.

Ha egy asszony megcsalja az öreg férjet, akit ki nem állhat, az erkölcstelenség, de ha elfojtja magában szerencsétlen ifjúságát és eleven érzéseit - ez nem erkölcstelen. Hol van ebben logika, az ördög vigye el?

A házasság az komoly lépés! A dolgot minden oldalról alaposan meg kell gondolni.

Tiltakozni nem lehet, mert az ember férj, a férj szó pedig nyaralónyelvre lefordítva annyit jelent, mint akarat nélküli igavonó állat, vég nélkül és megállás nélkül lehet rajta lovagolni, és minden terhet korlátlanul rá lehet rakni anélkül, hogy az állatvédő egyesület beavatkoznék.

Az a fő, hogy elhatározza magát az ember. Ha sokáig töpreng, tétovázik az ember, ha csak fecseg, fecseg, meg az ideált, az igazi szerelmet várja, akkor bizony sohasem nősül meg.

A nő a szerelemben csak sopánkodni és nyöszörögni tud! A férfi szenved, és egyik áldozatot a másik után hozza, a nő csak illegeti-billegeti a szoknyáját, és igyekszik minél szorosabban behálózni a szerelmes férfit.

Bármelyik pillanatban szörnyû váratlansággal elragadhat a halál.

Magam vagyok, mint a szél a pusztán... meghalok, senki se sirat meg... szörnyû egyedül.

Elbeszélésekben gyakorta találkozunk ezzel a "hirtelen"- nel. Igazuk is van az íróknak: az élet olyannyira bővelkedik váratlan meglepetésekben!

Tulajdonképpen minden gyönyörû ezen a világon, minden, kivéve azt, amit mi magunk gondolunk és cselekszünk, mikor megfeledkezünk a lét magasabb céljairól, emberi méltóságunkról.

Mikor megkezdődik a havazás, az első napon, mikor szánok jelennek meg az utcán, kellemes nézegetni a fehér földet, a fehér tetőket, jólesik belélegezni a friss levegőt, ilyenkor szokott az ember ifjúságára emlékezni. A vén, dérlepte hársak és nyírfák jóindulatúaknak látszanak, közelebb állnak a szívhez, mint a ciprusok és pálmák, az ő szomszédságukban már nem is akaródzik az embernek a hegyekre és tengerekre gondolnia.

Egy kezemmel csak másfél pudot emelek fel, kettővel azonban ötöt, sőt hat pudot. Ebből azt következtetem, hogy két ember nem kétszer erősebb, mint egy ember, hanem legalább háromszor erősebb.