Apáczai Csere János

Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszerû tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, s talám soha nem is hág.

Fáradj, míg ez mulandó életben vagy, holtod után bizony eleget nyugodhatsz.

Legyen kőtáblád vagy jegyzőkönyved, melyet éjjel-nappal veled hordozz, melyre, ha mi olyas dolog eszedbe jut éjszaka, jegyezd le és reggel ágyadból felkelvén, írd jobban le, hasonlóképpen, ha erdőn, mezőn jársz is.

A bölcs lelki nagyság a tettekre alapozza az igazi dicsőséget, nem az ingatag hírnévre: inkább akar fejedelem lenni, mint annak látszani.

Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.

Nem tudni, mi történt születésed előtt annyi, mint mindig gyermeknek maradni.

Ha az alatt az idő alatt, míg oly nagy mérséklettel, úgy szólván az émelygésig tömjük fejükbe a grammatikát, némelyeknek a retorikát, egynéhánynak a logikát is, ezek helyébe az érdekes matematikai és fizikai tudományokat adnánk elő, ki sem tudom mondani, hogy milyen örömmel árasztanánk el őket egész életükre.

Ahol a külső cselekedetek belső jóindulat nélkül vannak, képmutatás vagyon ott és a jó magaviselésnek csak árnyékja.