Ara Rauch

Köszönöm azoknak, akik kihúzták alólam a támaszt, hogy azt tették, amit tenniük kellett, mert így ráébredtem: van bennem annyi erő, hogy képes vagyok külső kapaszkodó nélkül, saját erőmből mindent, bármit megtenni.

Igyekezz mindig mindent a legjobban csinálni, de ha mégis hibázol, tanulj belőle, hogy legközelebb ne kelljen elkövetned ugyanazt a hibát.

Boldog újat, boldoguljunk, de meg ne boldoguljunk! Elboldoguljunk boldog-boldogtalannal, s bolondul bőséges boldogságot kívánunk!

Csodálatos, ahogy a sors az ember keze alá dolgozik, nem? Elénk küldi a megfelelő embert a megfelelő időben. Az apró nüánszok színes szálai gyönyörû szőttessé állnak össze - csak figyelni kell, és nyakon csípni a lehetőséget.

Egy kiegyensúlyozottnak tûnő ember egyensúlya csak addig marad nyugalmi állapotban, amíg nem jön valaki, aki (...) a rejtett titkokra rávilágít, s így észrevehetővé válik, hogy azok a saját súlyukkal már régóta nyomják a mérleg egyik tányérját.

Aki fafejû, az lehet bármilyen intelligens, fafejû is marad, amíg a sors szöget nem üt a fafejébe. Ehhez legtöbbször elég nagy kalapács szükséges, de akkor aztán kitörölhetetlen nyoma marad.

Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.

Ha csak jó lenne, honnan tudnánk, hogy az jó? Azért kell a rossz, hogy legyen összehasonlítási alapunk.

Nem mindegy, hogy kapcsolódunk egymáshoz vagy kapaszkodunk egymásba.

Előző életeink tettei, érzései a tudatalatti sötétjében pihennek elfelejtve. A legtöbben csak a belőlük leszûrt tapasztalatot hozzuk magunkkal.

Olyan vagy, mint a víz: elszáradok nélküled.

Ha valakihez az emberek általában bizalommal fordulnak, az valószínûleg méltó lehet a bizalomra.

- Miért érzem azt, hogy valakik a fejünk fölött már rég leosztották a lapokat, és nekünk csak korlátozott lehetőségünk van a saját sorsunkba beleszólni?! - Mert ez így van. Nem ismerjük azt a tervet, amit születésünk előtt kidolgoztunk magunknak. Mindent, de mindent elfelejtettünk. Hogy valójában kik vagyunk, és merre tartunk: fogalmunk sincs.

Sosem értettem azt a mondást, miszerint a kivétel erősíti a szabályt. Miért erősítené? Ha csak egyetlenegy kivétel is van, akkor a szabály nem érvényes.

Minden átoknak csak akkor lehet foganatja, ha az, akit megátkoztak, megengedi, hogy mûködhessen az átok.

A tudatalattink tartalmával nem vagyunk tisztában. Minden átok, babona egy hitrendszeren alapszik: ez így szokott mûködni, eddig így mûködött, akkor ezután is így fog. De mi tudatosak vagyunk. Ugye? Van választásunk: mi az, amit beengedünk magunkba, hogy mûködhessen, és mi az, amit nem.

Ha kinyitsz egy ajtót az életedben, és az neked fájdalmat okoz, akkor jobb lesz, ha mielőbb megtanulod a fájdalommentes ajtónyitogatást. Mert ajtó sok van, és mindegyik mögött más csoda vár. Nem torpanhatsz meg minden küszöbön sírva.

Amelyik férfiért küzdeni kell, azért nem érdemes.

Ha tükör a világ, abban mindig az aktuális képünket látjuk meg. Mindig éppen az a mondat tûnik a szemünkbe, ami a pillanatnyi állapotunkról szól.

Úgy vegetálok egyik percet a másik után egyik órát a másik után rakva este "ez is eltelt" megkönnyebbüléssel mint akinek amputálták a lelkét csak a fájdalom ûrét hagyva a helyén.