Szerző

Ara Rauch

Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon tenyered simítása az arcomon ajkad az ajkamon most is úgy érzem mintha mintha...
Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni.
A hiány érzése összenyomja az ember mellkasát, és levegőt se tud venni miatta. Minden összeomlik kívül és belül, ami addig szilárd volt, és az ember azt hitte, lehet rá építeni.
Hullámvölgyben lenni nehéz. Fájdalmas is; de nem rossz. Nem könnyû az a helyzet, amiben most vagyok. Az utóbbi hetekben eléggé felfordult körülöttem a világ. Átéltem sokféle váratlan élethelyzetet, amikre nem számítottam, és ezek felkavaró érzelmekkel jártak együtt. De igyekszem... igyekszem elfogadni azt, ami van. Nem tiltakozom ellene, nem harcolok ellene. És ez békességet teremt bennem, és azt a biztos érzést, hogy kijutok. Még nem tudom, hogyan, de én a magam részéről mindent megteszek, hogy kijussak ebből a hullámvölgyből.
Talán azért kellenek a hullámvölgyek, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy ki tudunk belőlük kerülni.
Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.
Veled együtt sohasem leszek egész. Ne engem használj arra, hogy kiegészítselek, mert én én vagyok, nem a te toldásod, és ez az elvárásod engem rettenetesen nyomaszt. Légy önmagadban egész, és akkor egyenrangúként, két egész ember, elvárások nélkül (...) lehetnénk együtt.
Senkire sincs szükséged, csak önmagadra. Találd meg azt, aki vagy. Ebben senki sem segíthet neked. Bárki, aki segítene, csak akadályozna ebben a folyamatban, mert az ő erejét használnád, nem a sajátodat. Benned óriási erő van. Ébredj ennek tudatára, és használd!
Egy mély nyomot hagyott karmikus pecsétet is fel lehet oldani. Életeken át hatással volt a kapcsolatunkra, de az akkor volt, most meg most van.
A szabadság egyúttal lehetőség is.
A születéskor is, a halálkor is egyedül van az ember. Hiába van mellette másvalaki, a nagykapun egyedül kell áthaladni, oda is, vissza is.
A te szerelmed nem teremtheti meg bennem a boldogságot. Ha bennem nincs meg a boldogság csírája, hanem csak egy korhadó fadarab, azt te hiába öntözöd, hiába gondozod.
Ha én magamtól boldog vagyok, és te is magadtól az vagy, akkor a kettőnk boldogsága összeadódik, erősítik egymást, s így egyre intenzívebben élhetjük át együtt. Az általad megteremtett körülmények körbeveszik az én boldogságomat, teret adnak a számára, kiterjedési lehetőséget.
Az emberek fontosnak tartják a vér kötelékét, azt gondolják, ez az, ami egy családot egybekapcsol. De én... mindig azt éreztem, hogy hiába nem az én véremből származol, valami mégis összeköt bennünket. Valami, ami erősebb és hatalmasabb a vér kötelékénél. Amit úgy hívnak, hogy szeretet. Mi nem vér szerinti család vagyunk; hanem szív szerinti és lélek szerinti.
Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk.
A lélektárs nem azt jelenti, hogy megismerkedtek, és aztán, mint a mesében, rózsaszín cukormázzal leöntve, boldogan éltek, míg meg nem haltok. A lélektársi kapcsolat gyakran nehéz szakaszokon megy keresztül. Ezekben az időkben lehetőség van a felemelkedésre is, meg az elbukásra is, kinek-kinek választása szerint.
Sokan azt gondolják, hogy akkor szeretnek valakit, ha ragaszkodnak hozzá, holott a szeretetben semmi ragaszkodás nincs. Ha ragaszkodás nélkül, megengedően szeretsz, akkor a legtöbbet adod a szerettednek: a szabadságot.
A mostani világban nem kell fizikailag meghalni ahhoz, hogy szétváljatok, habár a válás mindenképpen valaminek a végét, mondhatni, a halálát jelenti.
A múltnak, bármi is történt benne, nem muszáj befolyásolnia a jövőt. Ha most, a jelenben hozol egy döntést, az felülírhat mindent, ami történt, mindent, amit valaha tettél. Ez fog kihatni a jövőre.
A félelemmel mi magunk adunk az életünkbe behatolni kész negatívumok kezébe útlevelet és tartózkodási engedélyt. A szeretet tere ezeket hatálytalanítja. A félelem magához vonzza a negatív erőket. A szeretet pedig lehetetlenné teszi a megnyilvánulásukat.