Most is suttogom neved a semmibe vágyom szégyenlősen titkolt két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre zsigerig izgató szavaidra szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám nem bírok nélküled létezni lenni élni.

Kapcsolódó idézetek

1. Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se - jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti, édes nevedet. Szabó Lőrinc
2. Szólj, olcsó vágy vagyok neked, Fáj, ahogy a hazug szád nevet. Félj, mert többé magamat nem hagyom, Várj, most már csak beléd kapaszkodom. Road
3. Most sokáig nem látlak, tudod, pedig nem vehetem le rólad a szemem, lepedőm markolja sóhajod, csak Te mondod így ki a nevem. Ákos
4. Szoríts magadhoz még, most mennem kell, minden könnycseppem kér, hogy engedj el. Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc. Csak egy pillanat kell, hogy érezzem, csak egy érintés még, hát fogd a kezem. Kérlek, töröld le most a könnyeidet, szeress, míg lehet.
5. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Soha nem feledem a szavaid, soha nem feledem el a neved. Tehetetlenként állok, most a hangom megremeg. Mégis erőt ad a tény, mindig ott leszek veled. Ahogy te is velem.
6. Jöjj és rázd fel dermedt szívemet, Mert nélküled így élnem nem lehet; S légy égi üdv, vagy kínzó gyötrelem, Mit bánom én? csak téged bírjalak Oh szerelem!
7. Hiába millió hang, Csak a tiéd hallom. Az én nyelvemen beszélsz, Talán nem is létezem Nélküled.
8. Táncolni akarok, mintha senki sem figyelne, Szeretni akarok, mintha ez lenne az egyetlen dolog, mit ismernék, Nevetni akarok, szívem mélyéről, Énekelni akarok, mintha minden hang és szó érted szólna... One Ok Rock
9. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Csokonai Vitéz Mihály
10. A szó felesleges, beszél a két szemem, Elmondják titkomat, nincs már mit rejtenem, Jöttödre lám, a könny pillámat elfutotta, Szívemről hírt adott tekintetem ragyogva. Nem kell, hogy szép kezed az arcomat becézze, Elárul szüntelen pilláink rezzenése, Szerelmet vall szemem, amíg szemedbe mélyed, S te lángját visszaküldöd, kutatva az enyémet, E párbeszéd külön kerít a nagyvilágtól, Csak halkan! Szerelem beszél e suttogásból.