Aszlányi Károly

Egy érdekes utazás minden elképzelhető problémát megold; és a világ egyetlen megoldhatatlan és legszörnyûbb problémája az, ha valaki el akar utazni valahova és nincs rá pénze.

Az az ember, aki a saját rovására is tud mulatni valamin - ilyen ember nagyon kevés lehet.

A legtöbb ember házasélete befejezetlen mondatból áll. Ebből lesz aztán a befejezetlen házasélet. Hiszen azért nősülünk meg, hogy hallgatóságot szerezzünk magunknak; mert nem érzünk erőt hozzá, hogy a hallgatóságot esetenként megszerezzük. De a kényelmes megoldások utólag mindig csalódást okoznak.

Minden ember más világ, más világrend. És sohasem önmagunk felett ítélkezünk, ami kötelességünk volna, hanem egymás felett, amihez nincs jogunk.

A lány szerencsétlenné válik ebben a társadalomban, ha megtagadja a szerelmet; és szerencsétlenné válik, ha átadja magát a szerelmi vágynak. Az asszony boldogtalanná válik, ha becsületes és becstelenné válik, ha boldog. Nem pokol-e az az élet, amelyben boldog csak akkor lehetsz, ha megtalálod a nőt, aki szeret és akit szeretsz; (öt másik ember békességén keresztülgázolsz érte) és ugyanakkor megnyered a főnyereményt.

Régen, a sötétség századaiban, (...) néhány ember mérkőzött meg a százezrekért. Ma milliók mozdulnak meg néhány intrikus intésére. A világosság százada kiirtotta a háborúkból a lovagiasságot és hitet; méltatlannak találván az eszményesített háborút: háborúsította az eszményeket.

Vannak szegénységre és vannak gazdagságra született emberek. Ez utóbbiak még rongyos szegényen is bizonyos mértékig a gazdag emberek módjára viselkednek. Ez a viselkedés nem annyira az embertársaik felé irányul, mint a saját idegrendszerük ellen: az ilyen, gazdagságra-hajlamos embernek gyakran semmi tehetsége nincs a pénzszerzéshez. Néha egész életén szegény marad. De sohasem lesznek barátai a szegények közül; és sohasem fog megnyugodni a szegénységben.

Semmi sem áll közelebb a modern ember erkölcsi felfogásához, mint a sztoicizmus. Kábítószerek helyett minden lehető szenvedés keresése; minden lehető szenvedélytől minden lehető módon való szabadulás: ez az emberi gyöngeség nagy programja, amely majdnem erőnek tûnik. Ilyesmit gyakran tapasztalunk. Minden, ami felizgat, hamar el kell, hogy jöjjön, ismételten és mindaddig, amíg már közömbössé válik. Minden, ami jó, el kell, hogy múljék, hogy megszokjam a hiányát. Nem bírom - és nagyon, nagyon sokan nem bírják az életet úgy és csak azért élni, hogy állandóan várni és rettegni kelljen, remélni és csalódni, hinni és kételkedni.

Az élet térben mozaik, időben azonban egyenes vonal. (...) A térben minden pillanatnak végtelen kiterjedése van. Az időben pedig a legnagyobb kiterjedést is csak a nehézkes emberi képzelet vastagítja ponttá!

Két ember egyszerre nem szeretheti egymást, hát most te vagy az az egyik, aki nem szeret. Ez a leggyönyörûbb a szerelemben. Ezért végtelen és isteni a szerelem, nem azért, mert elérhető és kielégíthető és lebonyolítható és elintézhető.

Akinek pénze van, annak igaza van - akinek azonban igaza van, annak rendszerint nincs pénze. Ez szomorú igazság, az biztos, de igaz.

A törvény (...) tágulékony fogalom és az igazságszolgáltatás nemcsak azért van, hogy büntessen, hanem hogy megbocsásson.

A pénz valóban olyan élőlény, amely az embernek köszönheti létét, s hálából megeszi az embert. A pénz él, mint a baktériumok, s mert nagyobb tömegben kellemes érzést kelt: a világ legveszedelmesebb betegségének kórokozója.

Úriember semmit se mulaszt el, kivéve az alkalmat.

Ahogyan Diderot magyarázza a színészi képességet: csak nő lehet nagy és igazi színész, mert tudatosan az. A férfi sokkal alaposabb annál, semhogy át ne élje egy részét annak, amit játszik; míg a nő sokkal öntudatosabb, semhogy részben meg ne játssza azt, amit átél.

De kérem, férfiak, jegyezzük meg ezt: lehet valakit szeretni, akit nem ismerünk. De nem lehet valakit ismerni, akit szeretünk.

Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.

A fantázia mindig eggyel több lóerős, mint a valóság. A valóságban huszonnégy óra telik el egy nap alatt. A fantáziában huszonnégy nap telik el egy óra alatt.

Hiába voltál csöndes. Hiába voltál forró: Én neked sose hittem. Azért maradtam itten.

Megpróbálta simogatni a jégesőt, feleségül venni az árvizet és szakítani a földrengéssel. Nézd, olvasó: így harcolsz a nőért, amikor szeretnéd; ellene, amikor a tiéd; és szeretnél végül megszabadulni tőle, amikor már rég a tiéd. Még egyszer mondom: a nő erősebb nálad, függetlenül attól, milyen szabadságjogai vannak; erősebb, mert te mindig kívánod őt, ő pedig csak időnként téged. Erősebb nálad, mert szebb és igényesebb. Erősebb nálad, mert te gyöngébb vagy nála. Mert ha ütöd, neked fáj; ha bünteted, te szenvedsz; ha elhagyod, te vagy elhagyott; ha boldoggá teszed, ő lesz boldog, és ha boldogtalanná teszed, te leszel boldogtalan.