Aszlányi Károly

A legtöbb ember átlagosan egy órát gondolkodik naponta. A többi huszonhármat szellemi tétlenség, reflexek és az agyvelő gépies motyogása tölti ki. De a nyomorgó folytonosan gondolkodik. Pillanatnyi szünetek után újra és újra nekilódulnak a céltalan gondolathullámok, hogy azután, ezer ízre marva és tépve magukat széjjel, véres esőként hulljanak a lecsüngő fejre vissza.

Egy ember lelke bizonyos szempontból ugyanakkora, mint a Nap.

Az emberek gonoszsága nem mérhető centiméterekkel. Mindegy, hogy embert ölök-e vagy csak emberi lelket, emberi öntudatot!

A társadalmi konvenció csak azt a szerelmet ismeri el, amely megfontolt és nagyképû és feszes és józan: tehát nem is szerelem.

Körülnézett, hol és hogyan tehetne jót az emberekkel. De ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Az igazi tragédiákat éppoly nehéz megtalálni a nagy nyüzsgésben, mint amilyen nehéz kikerülni a tolakodó áltragédiákat.

Nyugodt és boldog éjszakám volt. Ez már így van, amikor az ember szerelmes. Apró különbségek teszik, és mégis hol fent van az aranyló felhők felett, hol leesik, és alig tud talpra állni.

Az élet vetés, nem pedig aratás.

Nagyon szomorú voltam; olyan szomorúság ez, amely nagyon mélyről jön, kiszámíthatatlanul. Megszállja az embert, átveszi a parancsnokságot a gondolatai felett. Meglassítja lépteit, fátyolossá teszi tekintetét. Talán már nem hosszú az élet - mondja a Szomorúság, és körüljár, mint egy csavargó, alattomosan.

Mióta élek, hintázik velem Két bájos és komisz iker: Bukás és Siker.

A kísértések egy nő életében (...), a világegyetem hódolata és semmi más.

Két ember nem szeretheti egymást egyszerre, egyformán, egyidejûleg.

Régen azt hitték, hogy ledér nők néznek kihívóan. Tévedés. Ledér nők behívóan néznek.

Az a politikus, aki nem vallja be a balsikereit: megtéveszti az utánakövetkezőket. Kevés olyan jellemû ember van, aki leleplezi önmagát, hogy mások tisztába jöjjenek a veszéllyel.

A szomorúság kerget maga előtt. Három ilyen este volt az életemben. Mindegyik váratlanul jött, és szomorúsággal vert meg; könnyben és holdfényben mosott. Az ember igazán nagy és tiszta csak igazán egyedül lehet. Minden, amihez mások is kellenek, mulandó. Szerelem, gazdagság, hatalom.

Szerettelek, és mégsem hittem, hogy viszontszeretsz, s hogy ez a végcél: hát szerettelek, de nem akartad, vagy akartalak, de nem szerettél.

Miért vonzódunk a többi emberhez?! Hiszen tudjuk, hogy mit várhatunk tőlük! Itt körös-körül milyen sok ember siet valahová, ahol nem látják szívesen. Az egyik a szeretőjéhez siet, akit nem fog otthon találni. A másik a volt feleségéhez megy, hogy kibéküljön vele, a végén összevesznek. (...) Az élet félelmes, a halál ijesztő. Szegény kis szenvedő bolondok. Mennyi szív dobog itt körös-körül. Milyen fenséges, hiábavaló zene!

- Remélem, nem tartja udvariatlanságnak, ha megállapítom: maga az ismeretségünk első félórájában annyit hazudott, hogy az egy hosszú házaséletre elég lenne. (...) - Minden férfinak ez a baja. Olyankor és olyasmit kérdez, amikor és amire hazudni kell.

A szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. Ezért mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen.

Csókoltam, míg karcsú, izmos dereka bőszülten igyekezett szabadulni karjaimból: akkor rúgott, karmolt és szidott, de ez már nem volt szidás; a szerelem egytagú szavakból álló, fülledt, ősi nyelve volt. A világ legelső szavai. Szidást, könyörgést, biztatást jelentenek. Vágyat és elcsukló örömet. És megint vágyat. És megint örömet. És bánatot.

A romantika a félreértések mûvészete. A kétértelmûség tudománya. Amely életcélt csinált a boldogtalanságból.