Balázs Béla

Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Itt tartlak most a karomba zárva És ölelsz és csókolsz és mindhiába. Nem férsz közelebb.

A nyelv megnevez, a film megmutat.

A filmmûvészet fogja talán leginkább összeszoktatni, egymás megértéséhez vezetni a népeket és nemzeteket.

Nem sikerült ma hidat verni a szomszédainkhoz? Nagy baj. De ha holnap nem fog többé árok elválasztani, akkor híd se kell majd. A holnap mindig ma kezdődik.

Örökké maradandó helyzetek nincsenek. A történelem ritkán old meg konfliktusokat. Többnyire tárgytalanná teszi őket.

Ha egy hadsereg győz, az nem azt jelenti, hogy minden századának is győznie kell. Néhány elpusztul. De nem hiába!

Mit vigasztaltok? - Nem piszkos a bánat, Hogy mosogassam tőle szivemet.

Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad. Túl sokat néztem a távolba várva. Itt tartlak most a karomba zárva És nem vagy közelebb.

Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk. Ki tudja, mi a találkozásunk? És akik azért ölelnek, mert fáznak Megfizetnek az első napsugárnak.

Életet keresek S köröttem a szívek: csupa árnyék, Mintha néma harangok közt járnék. Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek. Amerre én járok, búg az ének: A nagy harangjáték.

Előttem örök, nagy asszonyvoltod A homályos, szent őstenger terül Titokzatosan, érzéketlenül Ringat világot, életet. Meg se csobban, ha fejem lehajtom Rövidéltû férfi én, a parton És beleszórom véres kincsemet.

Van kettőnknek egy titkos szigetünk, De mi sem lépünk arra már soha.